Bedő Alberték, akik a XIX. századvégi Magyarország felemelkedésének motorjai voltak, pontosan érezték és tudták, hogy a nemzet egysége és felemelkedése elengedhetetlenül fontos a kiegyezés után. Pontosan tudták, milyen útra kell rálépni az országnak, melyek azok a célok, amelyeket meg kell fogalmazni – hangsúlyozta Bitay Márton Örs, a magyar földművelődésügyi minisztérium államtitkára tegnap a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium udvarán az Országos Erdészeti Egyesület (OEE) 1898. évi vándorgyűlése emlékére állított emléktábla avatóján. A száztizennyolc évvel ezelőtti eseményről Tóth-Bartos András, a Székely Nemzeti Múzeum történésze tartott vetített képes előadást abban a teremben, ahol az OEE küldöttei egykor összegyűltek.
Az erdészeti egyesület tagjai 1898. augusztus 23-án különvonattal érkeztek Sepsiszentgyörgyre, kocsival vitték őket be a városba, ahol a vendégeket fogadta Bedő Albert földművelődésügyi államtitkár és ifjú Gödri Ferenc polgármester. Aznap este a János-kertben volt a mulatság, másnap reggel a küldöttek a helyi árvaházba látogattak, majd Bedő Albert elnökletével megkezdődött az OEE harmincharmadik közgyűlése, amelyen Bánffy Dezső miniszterelnököt (távollétében) elnökké választották, Sepsiszentgyörgy pedig, mint jogi személy, felvételt nyert az egyesület tagjai közé – ismertette Tóth-Bartos András az egykori közgyűlés helyszínén, a Mikó régi dísztermében. Elmondta, abban az időben Háromszéken a faipar meghatározó volt, ezt a közgyűlés is értékelte, és a Székely Nemzeti Múzeum, a textilgyár és a dohánygyár meglátogatása után különvonattal Kovásznára utaztak, onnan pedig a feldíszített keskenynyomtávú szerelvénnyel, az akkor még teljes gőzzel működő siklóval a gyulafalvi Gábor-fűrésztelepre kocsikáztak.
Kondor Ágota iskolaigazgató az emléktábla avatóján azt mondta: gyermekeinknek szükségük van példaképekre, olyanokra, mint Bedő Alberték, akiket követni érdemes, mert olyan értékeket képviseltek, olyanokért küzdöttek, ami ma is nagyon fontos.
A szabadságharc leverése után a magyar nemzetnek sikerült lábra állnia, ennek egyik motorja az erdő- és a bányagazdálkodás volt, az a világ, amit az erdészeti egyesület képvisel – mondotta köszöntőjében Bitay Márton. Hangsúlyozta, az 1900-as évek elején Magyarország egyik leginkább fejlődő országrésze volt Háromszék, majd méltatta Bedő Albertéket, akik munkájának köszönhető az erdészeti szaknyelv megteremtése, ápolása. Bitay köszönetet mondott azért, hogy az erdésztársadalommal együtt igyekezhetnek, hogy a Bedőék-féle nemzetfelemelkedés után a mostani időszakban is a nemzetfelemelkedés részei lehessenek.
Az egybegyűlteket köszöntötte Tamás Sándor, a megyei tanács elnöke is, aki az 1898-as vándorgyűlést egy történelmi egyesület történelmi eseményének nevezte, amit történelmi helyszínen tartottak. Az önkormányzat elnöke ismertette: akkor a vármegye főispánja Pótsa József volt, Sepsiszentgyörgy polgármestere ifjú Gödi Ferenc, az egyesület mozgatója pedig Bedő Albert. Beszélt Háromszék korabeli fejlesztéséről, és reményét fejezte ki, hogy ma a nagy elődök méltó utódaiként dolgozhatnak. A köszöntők után leleplezték az iskola falára elhelyezett emléktáblát, moldvai népdalt énekelt Steckbauer-Hanzi Réka mikós diák.
