Farkas Réka
Kapkodják a fejüket Európa felkent vezetői, egymást követik a megnyugtatónak szánt nyilatkozatok, de egyértelmű, tulajdonképpen senki nem gondolta, hogy a britek képesek lesznek az unió ellen voksolni, és a többség valóban a kilépést támogatja. Minden jel azt mutatta, a szigetországi népszavazás csupán egy erős figyelmeztetés lesz, de végül győz a józan ész, a közös Európa eszméje. Nem így történt, majdnem négy százalékkal többen voltak azok, akik Brüsszel nélkül látják biztosítottnak Nagy-Britannia jövőjét.
Mit hoz mindez az Egyesült Királyságnak? Még nem tudni. Sokesélyes a történet gazdasági, politikai szempontból, és kérdéses az is, egyben marad-e, hisz máris ágaskodnak az írek, a skótok, ők is kiválást, függetlenséget emlegetnek, és lehet, egy következő népszavazás el is hozza számukra azt. Mindez azonban elsősorban saját gondjuk, minket főként az egységes Európa, az unió jövője érdekel. Ez pedig attól függ, képesek-e a jelenlegi vezetők a brit történés tanulságait levonni. Hajlandóak-e beismerni, hogy a választott irány – kérdés az is, irány-e vagy szélsodrása szerinti tántorgás csupán – nem jó. A túlzott központosítás, a multik, bankok érdekeit képviselő gazdaságpolitika, a migránsválságban hozott, soha be nem ismert hibás döntések, a tagállami hatáskörök sorozatos csonkítása nem megfelelő megoldás. Ha nem gondolják át a szövetség módját, lényegét, kilépések újabb sora következhet, és széthullik az egész tákolmány.
Minden jel szerint a lavina első hógolyóját azok gurították el, akik az Európai Egyesült Államokról kezdtek álmodozni, és egyre inkább igyekeztek ennek tégláit beépíteni az unió falaiba. Szaporodtak a Brüsszelből diktált kötelezettségek, kezdték elfedni az együttműködés előnyeit. Egyre nagyobb teret nyert a globalizáció a helyi érdekekkel szemben. Ezt pedig az öntudatos, kisebb vagy nagyobb népek mind nehezebben nyelik le, főképpen, hogy egyre gyakrabban vált megkérdőjelezhetővé a döntéshozók szakértelme, tudása, néhány esetben még a tisztessége is.
Az Európai Unió egykor számunkra a szabadságot, a jólétet, a biztonságot, a demokráciát jelentette, elérhetetlennek tűnő álmot. A csatlakozás után aztán nem kevés negatív oldala is kitetszett. Legfájóbb talán, hogy közömbösen hárított a kisebbségben élő nemzeti közösségek ügyeiben, és miközben mindenbe beleszólt, nem volt hajlandó állást foglalni, számon kérni jogaink sorozatos megsértését. Ám mindezek dacára fontos volt és maradt az egységes Európa, nem szétbomlasztani kellene, hanem javítani a hibákon, ésszerűvé, az emberek által is elfogadhatóvá tenni működését. Hogy ne csak a nagyoké, hanem mindannyiunké lehessen. Ha megértik, ha tudomásul veszik mindezt jelenlegi irányítói, van esélye az uniónak, ha nem, a brit népszavazás a vég kezdetét jelenti.
