Interjú a Vocalcycle alapítóival

– Miért lettetek kerékpárrajongók? Mi volt a kiváltó ok?
Kerekes Attila: Ez a rajongás már kiskorunkra visszavezethető, hiszen mindketten már kisgyerekkorunk óta biciklizünk, aztán Huni életébe bejött néhány kerékpáros extrém sport, mint a triál vagy a dirt/street, de leginkább a mindennapi közlekedésben vettük igazán nagy hasznát, azzal jártunk suliba, egészséges és gyors módja volt a közlekedésnek, ahogy a jelenben is az.
Molnár Hunor: Szerintem ez az egész rajongás egy természetes adottság, ami rajtunk maradt azután, hogy a szüleink biciklire ültettek.
– Honnan jött az ötlet, hogy beindítsátok a vállalkozásotokat? Meséljetek a kezdetekről.
K. A.: Huni Kolozsváron az egyetemi évei alatt egy biciklijavító műhelyben talált munkát magának. Aztán úgy nézett ki az egész, hogy ebből többet is ki lehet hozni, így belevágtunk abba, hogy a hobbinkból megpróbáljunk megélni. Az egész ott kezdődött, hogy kicsit kiábrándultunk az egyetemeinkből, és mint sokan mások, mi is külföldre mentünk, hogy tudjunk legalább annyi pénzt gyűjteni, amivel megvehetünk egy szerszámos ládát. Hollandiában szereztünk tapasztalatokat, az ottani biciklis kultúra mély benyomást tett ránk. Az ottani kerékpáros életmód nyújtotta életérzés egyre mélyebben belénk ivódott. Ekkor már komolyan gondolkodtunk egy saját kerékpáros vállalkozás elindításán. Úgy éreztük, hogy kiépíthető és átadható az itthoni közönségnek is az általunk megtapasztalt életérzés. Hazajöttünk, és eleinte a családi ház pincéjét használtuk műhelynek, majd kis idő elteltével elkezdtünk más helyiségeket keresni. A sepsiszentgyörgyi Tanulók Házától kaptuk jelenlegi műhelyünket az egykori Kiss Árpád Általános Iskola egyik melléképületének pincéjében, amelynek már igazi Vocalcycle-hangulata van.
M. H.: Valamiből meg kell élni, és mi nem szerettünk volna alkalmazottként dolgozni, így gondoltuk, hogy szerencsét próbálunk. Először a barátainknak készítettünk bicikliket, vagyis ők voltak a kísérleti alanyaink, majd kiterjedt a piacunk, egyre többen keresnek meg, hogy ők is szeretnének egy személyre szabott bringát.
– Hogyan oszlanak meg köztetek a szerepek? Kinek mi a feladata?
K. A.: Én főként az adminisztrációval, a pénzügyekkel, a beszerzéssel és a kivitelezéssel foglalkozom, míg Huni a dizájn, a kompozíciók és ugyancsak a kivitelezés embere, de emellett az ő feladata, hogy a közösségi oldalakon aktívak és naprakészek legyünk. A vevőinkkel mindketten kommunikálunk, az ő igényeikre fektetjük a legnagyobb hangsúlyt. Jelenleg tíz ember munkáját végezzük el ketten, de igyekszünk majd bővíteni a csapatunkat, ha találunk megfelelő bringaimádó embereket.
M. H.: Ez abszolút így van.
– Miért erre a névre esett a választásotok? Egyből a Vocalcycle ugrott be?
K. A.: Ezt inkább Huni tudná elmagyarázni, ehhez ő jobban ért.
M. H.: A Vocalcycle lét, élet, vagyis az örök rezgési folyamat azon ciklusának a megélését jelenti, amelybe beleszülettünk. Az a célunk, hogy igényt teremtsünk a mindennapi kerékpárhasználatra, rávezessük az embereket a flow-élmény megélésére. Úgy gondoljuk, hogy kerékpározás közben teljesen jelen kell lennünk, át kell adnunk magunkat az érzésének. A flow-élmény elérése ilyenkor magától működik. A személyre szabott kerékpárok zavartalan használatának terjesztésével próbálunk célba érni.
– A kerékpárkészítésen túl, gondolom, egyéb céljaitok is vannak. Mik lennének ezek?
K. A.: Szeretnénk beleszólni a sepsiszentgyörgyi biciklis infrastruktúra kialakításába. Ez mindenképp távlati terv, de úgy látjuk, hogy tudnánk segíteni, tanácsokat adni. Emellett pedig egy kerékpáros közösséget is ki szeretnénk alakítani, ami már részben meg is valósult. Összességében az erdélyi kerékpárkultúra kialakításában szeretnénk maradandót alkotni.
M. H.: A közösség kialakulása nagyrészt a műhelynek köszönhető, hiszen a kerékpározók előszeretettel látogatnak meg minket, legyen szó munkáról vagy kikapcsolódásról. Igyekszünk minél több embernek átadni a biciklizés adta érzést, mindenkinek azt közvetítjük, hogy járjon kerékpárral, mert ez hasznos és jó.
– Milyen kerékpárral kapcsolatos eseményeket szerveztek a nagyérdeműnek?
M. H.: Szerveztünk már biciklis kiállításokat az általunk készített kétkerekűekből, illetve bringákról készült fotókiállítást is rendeztünk. Az országos kerékpáros pólóbajnokság lebonyolításában is segédkeztünk, illetve mi magunk is szerveztünk egy kisebb bajnokságot az egyik városnap alkalmával.
K. A.: A jövőben még szeretnénk biciklis piknikeket és filmvetítést is szervezni, vagy élménybeszámoló esteket is tartanánk olyan személyekkel, akik bringával hosszabb időre elmennek túrázni.
– Már a kezdetekben azt terveztétek, hogy Sepsiszentgyörgyön indítjátok be a vállalkozásotokat, vagy más városok is szóba jöttek?
K. A.: Az elején Kolozsvárban gondolkodtunk, de a városunk, gyökereink, barátaink és a munkaköri kapcsolataink miatt is maradtunk Sepsiszentgyörgyön. Egyáltalán nem bántuk meg a döntésünket, sőt, örülünk, és azt gondoljuk, hogy mindenképp itthon kell vállalkoznunk, előrehaladnunk.
– Az erdélyi bringakultúra építése is a célotok között szerepel. De hol tartunk Székelyföldön?
K. A.: Ami a városi kerékpárkultúrát illeti, Háromszék egyelőre hadilábon áll. Van még mit tanulni Nyugat-Európától, főleg Hollandiától. Ami most Erdélyben van, az inkább szubkultúrának nevezhető, amelynek mi is, de mindenki, aki itt él és kerékpárt használ, a részese.
M. H.: Azt szeretnénk, ha egyre több ember nap mint nap használna biciklit, az élete része lenne. Úgy látjuk, hogy a Sepsiszentgyörgyön kialakult forgalom nekünk kedvez, és reméljük, az emberek hamar rájönnek, hogy kerékpárral gyorsabb a városban való közlekedés. Ha valaki bringával közlekedik, akkor nem kell azon aggódnia, hogy nem talál parkolóhelyet, plusz parkolócédulát sem kell váltani.
– Mi előz meg egy kerékpárépítést, -összerakást?
K. A.: Miután felvették a kap­csolatot velünk, igyekszünk az ügyfél igényeit figyelembe venni, az ő ízlésének megfelelően javaslatokat tenni. Amikor bizonytalan az ügyfél, akkor tudunk neki mutatni fotókat, a múltban elkészített bringákat, vagyis szeretnénk megtalálni azt a kerékpárt, amely az illető személyiségéhez, ízléséhez a legjobban passzol. Ha minden rendben van, és sikerült megbeszélni a legapróbb részleteket is, jöhet az összerakás.
M. H.: Az alkatrészeket belföldről és külföldről egyaránt beszerezzük. Széles a skála, így elmondhatjuk, hogy a kliens igényeit ki tudjuk elégíteni. Persze, szívesen újítunk fel régi kerékpárokat is, ha valaki azt kívánja tőlünk. Úgy gondolom, a régi, több tíz éves bringák nagyon jó alapanyagok, hiszen abban az időben igényesebben és jobban odafigyeltek egy kerékpár megépítésére. Emellett pedig újrafestünk bringákat, esetleg beszerzünk igényesebb alkatrészeket, vagy nagyobb javításokat is elvégzünk országúti és városi kerékpárokon.
– Mennyibe kerül egy kerékpár, és mennyi idő alatt készül el?
K. A.: Egy személyre szabott összeállítás 2–10 hét alatt zajlik le. Egy általunk felépített kerékpár minimum 1500 lejbe kerül. Ez idáig csak személyre szabott kerékpárokat állítottunk össze, azonban tervezünk bevezetni egy olcsóbb kategóriát is repertoárunkba, ami a készleten levő bicikliket jelentené.
– Erdélyen kívül még volt megrendelésetek? Gyártottatok bringát más országokba is?
K. A.: Pestre jó pár bringát készítettünk, de kaptunk megrendelést Németországból, Hollandiából, Svájcból és Luxemburgból is. Jelenleg is van egy megrendelésünk külföldről, az illető egy háromkerekű, vászonnal befedett fekvőkerékpárt, azaz egy velomobilt szeretne, amellyel egy hosszabb útra indulhat.
– Mely eddigi munkátokra vagytok a legbüszkébbek?
M. H.: Igazából mindegyik munkánkra büszkék vagyunk. A Demmers teamobilja, amellyel fesztiválokra járnak, két hónapig készült, és 15 000 lejből jött össze utánfutóval. A Demmersnek ez az egyetlen utazó standja, és a branddel együtt készítettük el. A márka főhőse lett. Nemrég egy teherszállító kerékpárt is összeraktunk egy kolozsvári futárszolgálatnak, amelyre szintén büszkék vagyunk.