Lássuk csak: a honatyák ritkán tapasztalt egyetértésben megtagadták Titus Corlăţean volt külügyminszter kiadatását az igazságszolgáltatásnak, eltörölték a családtagok alkalmazására vonatkozó tilalmat, megszavaztak egy újabb  különnyugdíjat az önkormányzati vezetőknek (nem zavarta őket, hogy ezt korábban már alkotmányellenesnek nyilvánították), és ezek után semmi kétség: az ügyvédek szuperimmunitását biztosító jogszabályt sem azért halasztották el, hogy lemondjanak róla. Mindegyik olyan törvény, amely lábbal tiporja az állampolgárok alkotmányban szavatolt egyenlőségét, de még az elemi jóérzést is.
Ez már nem az első alkalom, amikor a bukaresti törvényhozás megbotlik: a fekete keddnek nevezett 2013. december 10-e után több fekete szerda is következett, és az utóbbi időben egyre sűrűsödnek. 2015 novemberében is volt egy, 2016-ban pedig a június 22-ei már a harmadik: februárban és márciusban is döntött úgy az ország legfelsőbb szerve, hogy szűk csoportok érdekeit szolgáló törvényekkel fityiszt mutat a választók széles tömegeinek. A többi hónap talán csak azért maradt ki, mert a magas méltóságok vakációztak: december közepétől január végéig pihenték ki az előző három hónapos ülésszakot, áprilisban a húsvét, májusban az önkormányzati választások miatt szünetelt a törvényhozás, és most újabb, két hónapos szabadságra mennek, mint akik jól végezték dolgukat. Már azt is előre tudni, hogy a parlamenti választások előtt újabb, négy-öt hetes kampányszünidőt vesznek ki, és mivel heti négynapos munkaidejük van, könnyű kiszámolni, hogy egy év alatt az a szenátor vagy képviselő sem dolgozik száz napot, aki egyszer sem hiányzik a parlamentből. Márpedig olyan is van, aki hetekig, Victor Ponta volt kormányfő egyenesen hónapokig arrafelé sem ment, ahonnan a pénzt kapja. Idén a kormányzás gondjai sem nyomták egyetlen párt vállát sem, mégis alig születtek fontos törvények: néhány választási célzatú béremelésen kívül csak a  hitelcseretörvény és a dohányzásellenes törvény nevezhető közérdekűnek. De ezek sem hibátlanok...
Más országokban a saját haszonra dolgozó, saját játékszabályok szerint működő, nagymértékben korrupciógyanús társaságot maffiának nevezik. Szomorú, hogy nálunk a parlament nem jó törvények megalkotására törekszik, és politikai (?) konszenzus csak ezek kijátszásában érezhető. Még szomorúbb, hogy az elmúlt napokban csak néhány százan vonultak utcára emiatt. De érthető: ha a rendszer ugyanaz marad, hiába tüntetünk. Valami mást kell kitalálni a politikai osztály megváltoztatására.