,,Álmodtam egy világot magamnak” – egy olyan világot, amely normálisnak látja, hogy reggel hét órakor a polgármesteri hivatal bármely ajtaján kopogás után fogadnak. A munkaadóm két órára engedett el...
,,Itt állok a kapui előtt...”: negyed nyolckor rájövök, hogy a bejárati ajtó átvedlett középkori lánchíddá. Szerencsére fél nyolckor jön a takarító néni, aki egy kulcs segítségével leereszti a hidat.
– Szia, István, hogy vagy? – néz rám mosolyogva.
– Szia, takarító néni, kösz, jól, szükségem volna egy igazolványra.
– Felejtsd el, ma van X. néni fiának a születésnapja – mosolyog.
– Y. néni nem segíthetne, hiszen csak egy pecsétről van szó – idegeskedem.
– Sajnos, ő süti a tortát X. néni fiának – süti le a szemét.
– Jó, de még van Z. bácsi – emelem fel a hangomat.
– Őt megtalálod 10 óra után a Jutka bárban, de ezt az információt nem én adtam.
,,Adj erőt, hogy be tudjak lépni”... Mit belépni! Betörni, aláaknázni, szétforgácsolni, felgyújtani azt a nyavalyás ajtót. A kérdés, hogy kire. Hab a tortán, amit felhabzsolt a főnök: egyszerűen kirúgott a késés miatt... Mi a következtetés? Ha valaki pénteken megy a polgármesteri hivatalba, csütörtökön adja be a felmondását.
,,Van hitem a magas falak előtt”... Uraim, tisztelt jelöltek, a magas falakat ledönti a kölcsönös tisztelet. A nyolc óra munka ne legyen nyolc óra pihenés, sok esetben nyolc óra szórakozás. Tudjuk, hogy sokszor idegesek, fáradtak vagyunk, de nem áruházi mosolyt várunk, netán empátiát, hanem időbeosztásunk tiszteletben tartását. 25 évi demokrácia után ezt látnám az első lépésnek.
Erről jut eszembe: az RMDSZ pár éve ellenzékbe vonult, hangoztatva, hogy van erkölcs, tisztaság a politikában. Nem tudom, hol keresték az emberséget a politikában, de azt igen, hogy a román kormány kutyaólján belül nem erkölcs, hanem jó fogsor kell. Így nekünk a velő nélküli csont jut. Éveken keresztül évődtek velünk, hogy mi vagyunk az ideális ágyasok, hol a liberálisokkal, hol a szociáldemokratákkal feküdtünk le. Ezt a pár éves kimaradás nem fogja feledtetni, csak az idő múlásával már az öreg jelzőt is ránk ruházzák majd. Egyesek szerint a bukaresti koncosztás arcátlanul hasonlít a megyeihez. Aki nem RMDSZ-es kopó, az bizony koplal, magyarán szólva zsarolható. Láncot neki! ’89 óta ütöm a pecsétet a tulipánra, ezentúl is ezt teszem, de önkormányzati szinten az, aki nincs velünk, ellenünk van, stratégiája veszteséges számunkra. Tamás úr: értékrendszer vagy érdekrendszer? Az értéket egyszerűen kizárjuk azért, mert nem felel meg az érdekeinknek?
Nagy István, Zabola
