Június 23-án 11 órakor a szentivánlaborfalvi óvodások és kisiskolások (I–IV. osztályosok, mert csak ez van a faluban) a tanévzáró ünnepség végén hivatalosan és teljes hangerővel kikiáltották a vakációt, mert ugyebár mégiscsak ez a legjobban várt eseménye a diákságnak...
A kis nebulók az óvó néni és a két tanító néni segédletével olyan szép, megható és tanulságos műsort mutattak be, amely minden szempontból ütötte a mértéket.
A 16 óvodás gyermek (köztük két ikerunokám) olyan színvonalas, játékos előadást produkált, hogy a szülőkből és nagyszülőkből verbuválódott nézőközönség olykor felállva, tapssal hálálta meg. Nyikó Orsolya székelyszáldobosi óvó néni bebizonyította: nemcsak a tanításhoz ért, hanem az emberpalánták nevelését is jól végzi.
Az iskolások – ők is 16-an, ebből 4 előkészítő évfolyamos kisdiák – Kelemen Tünde és Mikola Éva tanítónő keze alatt a betűvetés, olvasás és számolás mellett sok egyebet is megtanultak. Például történelmet: amikor zenei aláfestéssel, diafilm-vetítéssel előadták az igazságos Mátyás király legendáját, születésétől halhatatlanná válásáig, nemcsak a gyermekek szívébe ültettek jó magot, a felnőtt hallgató is okulhatott, kiegészíthette tudását.
A tornateremben tartott tanévzáró az elért eredmények értékelésével, a diplomák és elismerések kiosztásával ért véget. A pedagógusoknak és szülőknek osztogatott sok-sok virág ünnepi díszletként vette körül a 2016-os végzősöket. Kár, hogy csak ennyien voltak, a mi nemzedékünk még 30–32 gyermekkel töltött meg minden osztályt. Sajnos, ma már sokan ingáztatják a kisgyermekeket is más települések iskoláiba, pedig itt is kiváló munkát végeznek a pedagógusok.
Köszönet és elismerés illeti a nevelő-tanítókat a sok-sok türelemért és szeretetért, amit a gyermekeknek adtak szülőfalujukban.
N.-Kányádi Mihály,
Szentivánlaborfalva
