Imádni csak Istent, szeretni a nőket is szabad. A nők persze mindig szépek, de csak nyáron igazán. Ha nő volnék, világmozgalmat kezdeményeznék a tél megszüntetésére, bár utólag az sem teljesen rossz, ha a havas költészet kályhalángja lengi be ködös napjainkat.
Szerintem Marosvásárhelyen mégis a nyár a legjobb, mert kihegedüli a nőkből a lírát, önnön rútságukra ébreszti a férfiakat, és felhorgasztja a vendéglátóiparban az egészség igényét. Csúnya nőt elképzelni is nehéz nyáron, például köldöktől lefelé. Ami a mellen lengedező csodás ruhadarab és a nadrág korca közötti résen kivillan, az a kenyérgyártó ipar privilégiuma, ha úgy vesszük. Ha nő volnék, újraalkotnék mindent, ami fontos és lényeges. Nemhogy kő kövön, férfi férfin nem maradna.
Persze, hogy a szerelmet tenném a világ rendezőelvévé. Aki szeret, rossz ember nem lehet.
Legföljebb bosszút áll.
Aki boldog, nem szorul fogorvosra. Ha mégis, akkor át kell szervezni az egészségügyet. Ez már politika.
A nőket nemhogy be kell engedni a politikába, hanem ki kell tiltani onnan a férfiakat. Ahány férfiút sikerülne naponta félreállítani, annyiszor kettő nőt kell a helyükbe iktatni, mindjárt.
Ki látott már korrupt hölgyet!
Az élet szép és jó, és nem ismeri a sumákolást. Az élet imádja a szép nőket, és főleg nyaranta szereti megmutatni, milyen ragyogóak a női idomok.
Most éppen visz a mentő, két pompás őrangyallédi presszózza hasamat. Ha ettől sem jövök helyreee!...
Bölöni Domokos
