Amióta tudjuk, mit jelent a mezőgazdasági szubvenció, a 2007-es uniós csatlakozás óta ilyen még nem történt. Minden hivatalos határidő lejárt, de a gazdák még nem kapták meg támogatási pénzüket.
Az is példátlan, hogy az unió saját szabályait is felrúgni kényszerült, a kifizetési határidőt több mint negyed évvel elodázta. Lehet, hogy a késésre van még példa az unióban, de a szomszédos országokban réges-régen, már tavaly kifizették a támogatások teljes összegét. Az uniós rend szerint december elsejétől fizethető a teljes támogatás (az előleg már azelőtt). A brit gazdák december elsején mehettek a bankba, hogy felvegyék a pénzüket, Magyarországon is még tavaly kiadták, Bulgáriában rég elkölthették a szubvenciót a gazdák. Csak nálunk nem lehetett. Hogy miért, azt talán a fennvaló tudja.
Az egyszerű halandó, a földet túró paraszt csak találgathat, próbálhatja megérteni az ország vezetésének férccel összetűzött, szedett-vedett magyarázatait. A szubvenciókkal kapcsolatos sok-sok ígérgetés, hazudozás mellett a hihetetlen kijelentések terén mindenképp Achim Irimescu agrárminiszter viszi a pálmát. Kerek perec kijelentette: egy kormánynak azt kell tennie, ami jó a népnek, és nem azt, amit a nép kér. Na, erre varrjon gombot, aki érti a lényeget. Azt akarta volna mondani, hogy a szubvenciók késése jó a népnek?!
A gazda közben vakarhatta a fejét, hogy ősszel nem volt pénz szántásra, vetésre, tavasszal műtrágyára, vetőmagra. Most itt az aratás ideje, de támogatás még mindig nincs. Az sem biztos, hogy pityókaszedésre pénz kerül a számlákra. Baj, nagy baj a gazdák számára. Szégyen, nagy szégyen az ország vezetésére nézve. Az is, hogy pofátlanul mélységes érdektelenséget mutatnak a pórnép iránt.
