Mózes László
Ha egy viszonylag normális országban élnénk, mindaz, amiről tegnap szó esett a bukaresti önkormányzati fórumon, nem lenne téma. Hiszen lassan három évtizeddel a rendszerváltás után nem arra kellene fecsérelni az időt, hogy választ keressenek a következő kérdésekre: az önkormányzatok miként lehetnének hatékonyabbak az európai uniós pályázati források felhasználását illetően, miként lehetne fejleszteni a hátrányos helyzetű térségeket, illetve, mely autópálya-szakaszok, hidak, regionális kórházak megépítése élvezzen elsőbbséget?
Hogy Dacian Cioloş kormányfő és kabinetje most újra előveszi ezt a hagyományos problémacsomagot, azt természetesen jól teszi. Már csak a jobb későn, mint soha elv alapján is. A közigazgatás reformjáról szóló konferencia nyitányán Dacian Cioloş tehát az előbbi témakörről beszélt. Míg kormányának lejár a mandátuma, javasolnak egy alaposabb fejlesztési tervezetet a Zsil völgyére, Verespatak településre, illetve Moldva térségére, de sajátos, „integrált” programokra vár a Duna-delta térsége is. A kormány finanszírozást biztosítana e hátrányos helyzetű térségek számára, ennek persze feltétele lenne, hogy a polgármesteri hivatalok új projektekkel álljanak elő, s az önkormányzatok ne a pazarlás, a hozzá nem értés és a korrupció örök példáiként kerüljenek a figyelem középpontjába.
Mi mást is tehetne Cioloş? Hiszen a földrajzi és társadalmi okok miatt lemaradt övezetek alig mozdultak ki a holtpontról, legtöbb, amit az ott élők egyénenként – és nem közösségként, valamiféle fejlesztési stratégia eredményeként! – tehettek, hogy elmentek külföldre dolgozni. Hiszen amikor például a kilencvenes évek végén bezárták a veszteséges Zsil-völgyi szénbányákat, és túlélési lehetőségként a turizmust vagy az erdei gyümölcs begyűjtését javasolták, e téren ott nem született áttörés. És hasonlóan nehéz a helyzet Verespatakon is.
Ám a tegnapi önkormányzati fórum jelentőségét mégis az adja, hogy azon a miniszterelnök közigazgatási régiók létrehozását is szorgalmazta. Bár a jelenlegei szakértői kormány nem határozhat az új közigazgatási régiókról, fontosnak tartják az azokról szóló társadalmi vitát, hogy a választások után mihamarabb döntés születhessen e kérdésben. Cioloş leszögezte, a jelenlegi, a megyék társulásaként létrejött gazdasági-fejlesztési régiók nem hatékonyak, ezért meg kell vizsgálni, milyen közigazgatási hatáskörrel ruházzák fel az új régiókat, milyen források állnak rendelkezésre. A régiósítás eme, nem túl erős fuvallatát kellene kihasználniuk az éppen vakációzni készülő, a központosítást elutasító romániai, erdélyi és székelyföldi politikusoknak. Már csak azért is, mert ez a nézet megfelelő kiindulási pont lehet egy, a székelyföldi magyarok számára is elfogadható közigazgatási régió létrehozására, ha történelmi, kulturális szempontok mentén történne az újraszabás.
