Holló hollónak szemét ki nem vájja — tartja a közmondás, és igazát a román politikai élet hétköznapjaiban sűrűn megtapasztalhatjuk. A múlt héten attól zengett a média, a taláros testület döntése értelmében a parlamentnek kell jóváhagynia, hogy képviselői, szenátorai ellen ügyészségi eljárás indulhasson.
Így a korrupcióval gyanúsított honatyák ellen egyetlen lépést sem tehetnek az esetek felgöngyölítésével felruházott szervek, míg társaik a törvényhozásban erre áldásukat nem adják. Ez az alkotmánybíróság által diktált eljárás a törvény fölé emeli a parlament tagjait, nem politikai jellegű cselekedeteikre kiterjeszti az immunitás védőszárnyait, s ráadásul megzavarja az ügyészségi kivizsgálás folyamatát, melynek a nagykönyv szerint bizalmasnak kellene lennie.
A korrupcióellenes ügyészség a múlt hét elején küldte át a parlamentbe Adrian Năstase és Miron Mitrea nyomozati anyagát, és kérte a T. Házat, engedélyezze az eljárás folytatását. Ettől aztán feje tetejére állt a törvényhozás mindkét háza, a nyomozati anyagok ugyanis nem nyilvánosak, mégis a honatyáknak, ha a tények ismeretében akarnak dönteni, ismerniük kellene a dossziék anyagát, ám ha ez megtörténik, oda a titok. Végül úgy döntöttek, a jogi bizottság alakít egy albizottságot, s azt ruházza fel a dossziék tanulmányozásával és a javaslattevés jogával. A minden hájjal megkent Sergiu Andon vezetésével fürgén munkához is láttak, mikor újabb médiabomba robbant: kiderült, a szociáldemokrata albizottsági tag Miron Mitrea barátja, illetve ennél is több, keresztfia, s beindult a protestálás, pattogott a sajtó, tiltakozott Sergiu Andon, igaz, végül mégiscsak azt nyilatkozta a rajta csüggő tévéseknek, hogy információkiáramoltatás nem történt, s az albizottság jelentése ma reggel már a jogi bizottság asztalán lesz, mely ott és akkor dönt, javasolja-e a T. Háznak, hogy korrupciógyanúba keveredett tagja, jelesen Miron Mitrea ellen ügyészségi kivizsgálás induljon. Sergiu Andon szavaiból ítélve erre igen kicsi az esély. S megelőlegezhető, hogy sem Adrian Năstase, sem Codruţ Şereş, sem Paul Păcuraru esetében nem dönt másként sem az albizottság, sem a jogi bizottság, sem a plénum. Mert holló hollónak szemét ki nem vájja. Így hát akár sutba is dobhatják az alkotmány ama cikkelyét, mely kimondja, a törvény előtt minden állampolgár egyenlő. Vannak ugyanis egyenlőbbek.