Az eseményt, amely Pamplonát világhírűvé tette, óriási készülődés előzte meg: a belváros simára koptatott macskaköveit speciális anyaggal mosták át, hogy kevésbé csússzon és ne legyen balesetveszélyes. A start előtt a szervezők újra végigjárták a futás 850 méteres szakaszát, hogy mindent ellenőrizzenek. Az utcákon a futók, az erkélyeken, ablakokban a bámészkodók gyülekeztek már kora reggel. Utóbbiért 85–120 eurót is elkérnek a tulajdonosok a turistáktól.
A több ezer futó a hagyományoknak megfelelően háromszor fohászkodott San Fermínhez az indulás előtt. A startnál egy falfülkében elhelyezett szobornak énekeltek spanyolul és baszk nyelven, áldását kérve.
Pontban reggel nyolckor kinyitották a bikákat a futóktól elválasztó karám ajtaját, a csorda megindult, és előttük futásnak eredt a tömeg. A távot 2 perc 28 másodperc alatt tették meg, közben több veszélyes helyzet is kialakult, mire elérték az arénában kialakított célt. A futás során többen elestek, és átgázoltak rajtuk a rohanó állatok. A spanyol Vöröskereszt tájékoztatása szerint két embert kellett a helyszínen ellátni és kórházba szállítani, de egyiküknek sincs szúrt sérülése, amelyet a bika szarva okozhatott volna.
A bikafuttatáson 1924 óta 15-en vesztették életüket, legutóbb 2009-ben egy 27 éves férfi. A szervezők igyekeznek szigorú szabályokkal csökkenteni a kockázatot, például tilos alkoholt fogyasztani futás előtt, és alapos előírások vonatkoznak az öltözékre és a viselkedésre is.
A San Fermín-ünnep alatt nyolc egymást követő reggel tartanak bikafuttatást Pamplonában.
Pamplonában a középkor óta rendeznek ünnepséget San Fermín tiszteletére, a világhírt azonban Ernest Hemingwaynek köszönhetik, aki 1926-ban megjelent Fiesta című regényében írta le érzékletesen a bikafuttatást, megindítva a tömegek zarándoklatát erre az alkalomra.