Gereblye földre pottyan,
két korsó összekottyan,
a szél kipenderül már,
az óra kattan és vár,
de kismanó se pisszen,
a firhang félrezizzen,
egy csésze csengve billen,
röpüljünk messze innen…
Kék hintaló az álmunk,
ezüstmezőre szállunk,
nézünk varázsüveggel,
kelünk zengő füvekkel.
Ringató
Horgas öreg venyigén
kúszik az esteli hold:
lágy levegőbe a szél
fátyolos illatot old.
Száraz eperfa fölé
szállnak a barna nyarak:
ringat a csend pihegő
csillagot és madarat.
Égi madár, aludjál,
fénypihe-párna neszel:
selymes idő, suhanó
csillagok álma leszel…
Nyári bámészkodás
Kémény tetejében
gólyák kelepelnek,
csűrök árnyékában
kaszát kalapálnak.
Pocsolyában pancsol
egypár lomha réce,
mintha jobb dologban
sose volna része.
Kapások, kocsisok
messze szekereznek –
bezzeg a malackák
ólban vakaróznak…
Boldog legyek lepnek
mindent számtalanul –
örömükben dongnak
elég szemtelenül.
Cserfel a baromfi,
rá-rávakkant Morzsa,
mert házőrző ebnek
ugatás a sorsa…
Teleget a nyárdél,
a csibék pityegnek –
bámész kobakokra
zöld almák potyognak.
