Mózes László
Miközben ma számosan Háromszék egyik közismert, jó hÃrű magaslatára figyelnek – az Óriáspince-tetÅ‘n rendezik a Székely Vágtát, mely a térség egyik közkedvelt, határokon túlról is követett sport- és közösségi eseménye –, új helyzet állt elÅ‘ Sepsiszentgyörgy egy másik, alacsony, de annál nagyobb port kavaró dombja körül. A sárkánydombnak nevezett – azaz, egyelÅ‘re csak e névvel elképzelt – zöldövezet helyérÅ‘l tegnap elszállÃtották a félbemaradt épÃtkezést jelölÅ‘ kerÃtést. A felújÃtott, megszépült, új fÅ‘téren eltűnt egy fémfal, valamelyest kisimult a tér. Maradt viszont egy jókora, kezdetleges földkupac, amolyan városközponti, idétlen dombocska, amire ezentúl fel lehet mászni, körül lehet onnan nézni, a magasabbak talán még a prefektus irodájába is bekukkinthatnak.
Eltűnt tehát a városközpontból egy ideiglenes, kényszerbÅ‘l ottragadt kerÃtés, maradt viszont az általa körülhatárolt probléma. Mely összetettebb és súlyosabb, mint amennyire különös e városközponti helyzet. A legnagyobb baj, közismerten, hogy jelenlegi tényállás szerint egy romániai város önkormányzatának nincs annyi hatásköre, hogy ott teremtsen új zöldövezetet, ahol éppen szeretne. PapÃrforma szerint ugyanis a sárkánydomb zöldövezetként szerepel a megújÃtott városközpontban, ám ez jókora politikai perpatvart eredményezett. E csetepaténak ki nem mondott, inkább csak rebesgetett oka, hogy a tervezett sárkánydomb eltakarná Mihai Viteazul szobrát.
Anélkül, hogy térelemzéssel, látószögek keresésével, a békaperspektÃva hasznosságának avagy haszontalanságának magyarázatával bonyolÃtanánk ezt a paranoiás helyzetet, inkább rögzÃtsük: a tegnap eltávolÃtott kerÃtés, noha különbözik más falak szimbólumrendszerétÅ‘l, mégis világokat választ el egymástól. Láthatatlan határvonal, mely markánsan különÃti el a sepsiszentgyörgyi emberek felhatalmazásán alapuló helyi önkormányzati jogköröket a központosÃtott, önös érdekei szerint beavatkozó hatalom erejétÅ‘l. Pontosabban, utóbbi felülÃrja az elÅ‘bbit – ezt helyenként diktatúrának is nevezik. Az erÅ‘viszonyok eme elkorcsosulása a legfÅ‘bb tanulsága, amolyan lehangoló üzenete az aprócska sepsiszentgyörgyi zöldövezet létrehozását megakadályozó, tekintélyes állami apparátust felvonultató machinációnak. Banális ügy, mély gyökerekkel.
Az ellenben más, de szintén választ kÃvánó kérdés, hogy megéri-e egyáltalán ezt a patáliát a sárkánydomb? Jobb elképzeléssel, okosabban talán ki lehetett volna kerülni ezt a helyi közösséget is megalázó, méltatlan helyzetet. Ölre kell-e mennünk immár egy mesterséges dombocska miatt is, nem elég folyamatosan kiállni jelentÅ‘sebb ügyeink mellett? És ez a dombocska akkora érzelmi hullámokat gerjesztett, hogy a jelenlegi politikai erÅ‘viszonyok mellett nehezen hihetÅ‘, hogy a sepsiszentgyörgyi gyermekek a sárkánydombról csúszkálhatnak majd le. S ha hosszas vajúdás után az mégis megszületne, mit nyerünk vele?
