Életének nyolcvannegyedik, színészi pályafutásának ötvenkilencedik évében súlyos betegség után szombat hajnalban távozott az élők sorából Varga Vilmos nagyváradi színművész. Pályafutását 1957-ben Temesváron kezdte, miután elvégezte a Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskolát. Innen került 1968-ban a nagyváradi színházhoz, amelynek 27 évig vezető színésze volt (1968–95). Közben 1983–85-ben a bukaresti I. L. Caragiale Film- és Színművészeti Akadémia Rendezői Karán rendezői diplomát is szerzett. Ő volt Erdély első magánszínházának alapítója.
Országos elismerést színházi alakításain kívül egyéni irodalmi estjeivel szerzett. Ady-előadóestje növelte népszerűségét a határon túl is: 1977-ben a magyar kormány Ady-emlékplakettel jutalmazta, 1985-ben elnyerte a Dénes Zsófia Alapítvány Ady-díját. 1999-ben Páskándi Géza Kérjük a lábat letörölni című szatírájának, majd Kocsis István Bolyai János estéje című monodrámájának előadásáért neki ítélték a Rövid Darabok Színházi Fesztiválján a legjobb férfialakítás díját.
1994-ben feleségével, Kiss-Törék Ildikó színésznővel alapította meg Erdély első magánszínházát, a Kiss Stúdió Színházat. Az itt színpadra álmodott darabokkal bejárták a Kárpát-medencét, sőt, Európa több nagyvárosában is felléptek.
A temesvári Szigligeti Színház vezetősége, egész tagsága, a színészkollégák nevében Hajdu Géza váradi színművész búcsúzik tőle: „Bejárta egész Erdélyt, a legfényesebb színházaktól, eldugott kis falvak templomaiig hirdetve a megtartó igét, az életbe, az élet szépségébe vetett hitét. (…) Életlátásának, élettapasztalatának, tudásának, emberismeretének, különleges humorának lecsapódása, esszenciája. Élete volt a színház, utolsó erejéig nem tudott elszakadni tőle. Az utolsó pillanatig volt mondanivalója közönsége számára, aki hálájával, szeretetével köszönte meg ügybuzgóságát.” (Főtér)
