Kiengedték a szellemet a palackból a közszférában történt – amúgy szükséges, de átgondolatlan, aránytalan – fizetésemelésekkel, s mára az a furcsa helyzet alakult ki, hogy majd mindenik állami ágazat képviselői elégedetlenek helyzetükkel, és nagyobb bért követelnek.
Honatyáink igazi dzsentri módra jóvá is hagytak mindenféle emelést, előbb magukról és kollégáikról igyekeztek gondoskodni mindenféle extranyugdíjat és többletjuttatást megszavazva maguknak és az önkormányzati vezetőknek, de igyekeztek klientúrájukat, támogatóikat is kielégíteni, rábólintva a legkülönfélébb pótlékokra, béremelésekre is. Csakhogy miközben az állami vállalatok vezetői, a különféle ügynökségekben, sóhivatalokban politikai támogatással kinevezett köztisztviselők elképesztően magas juttatásokat kapnak, az állami szférában dolgozók túlnyomó többségének – a kezdő tanároknak, orvosoknak, a polgármesteri hivatalok ás alárendelt intézményeik alkalmazottainak stb. – továbbra is megalázóan alacsony a fizetése. Nem csoda hát, hogy a tanügyiek tiltakozásokkal fenyegetőznek, a helyi közigazgatási dolgozók már javában sztrájkolnak, ősszel pedig előreláthatólag újabb szakszervezeti megmozdulások következnek.
A kormánynak a rossz csendőr szerepe jutott ebben a tragikomédiában: a kiszolgáltatott helyzetben levő Dacian Cioloş csapata minden eszközzel próbálja felhívni a figyelmet a felelőtlen, diszkriminatív, átgondolatlan, a költségvetési egyensúlyt veszélyeztető intézkedésekre. Véleményüket azonban nem nagyon tartják szem előtt a parlament szakbizottságaiban zajló viták során a választásokra készülő szenátorok és képviselők, s politikai támogatás hiányában így a kormány megállítani nem, legfeljebb csak fékezni tudja a populista rohamot. Gyakorta csak az alkotmánybírósági óvás jelenti az ország ügyeinek irányításával megbízott csapat egyetlen eszközét arra, hogy a büdzsét egyensúlyban tartsa, a gátlástalan rablásnak gátat vessen – ez történt legutóbb is, amikor egyebek mellett a Köztisztviselők Országos Ügynökségének alkalmazottai számára megszavazott, az alapbér ötven százalékával egyenlő „veszélyességi és neuropszichológiai túlterheltségi” pótlékot támadták meg a taláros testületnél. Nem az első és vélhetően nem is az utolsó hasonló döntése ez a kabinetnek – Cioloşék helyzetéről azonban sokat elárul, hogy a választási csalásért jogerősen elítélt, miniszterelnöki székre áhítozó szocialista pártvezér, Liviu Dragnea szinte naponta azzal fenyegetőzik, hogy bizalmatlansági indítványt nyújtanak be a kormány ellen.
S miközben egy közönséges csaló pofátlanul zsarolja a kormányt, nekünk azon kell aggódnunk, hogy az őszi parlamenti választások után a helyzet még rosszabbra fordulhat…