Olcsó és környezetbarát, mindenki számára elérhető kikapcsolódás lenne mindez – de a legtöbb érkező csak néhány órát marad, és szinte menekül a Szent Anna tó nyergéből. Az idén még a forró júliusi vasárnapokon is viszonylag kevesen időztek el a parton, és bár a gyér forgalom kétségtelenül jót tesz a természetvédelmi területnek, lehangoló, ami Székelyföld és Románia egyik legszebb turisztikai célpontján várja a vendégeket.
Az út Sepsibükszád fölött több kilométeren olyan rossz, hogy gépkocsival is csak lépésben lehet haladni; de rázza rendesen azt a kevés kerékpárost is, aki rámerészkedik. A hajdani bővizű utászházi forrással szemlátomást senki nem törődik, valószínűleg el is dugult, mert csak vékonyan ereszt a cső. Szemben az egykori erdei tisztáson kialakított parkot lekaszálták, de senki pillantásra sem méltatja, azok sem, akik legalább vízért megállnak. Fent, a Döngő tetején a kilátás miatt régebb oly népszerű fabódé elhagyottan áll, a kempinget viszont új kerítés veszi körül (a több évtizedes réginek a maradványai is eltűntek), és bent színes új faszerkezetek jelzik, hogy valami készül. A rövid nyári idény kellős közepén azonban minden zárva, sátrazni csak az első rekeszben lehet, az autók közelében, ami keveseket vonz, a hétvége és a vakáció dacára alig két sátor és két lakókocsi áll az öreg bükkfák tövében. A régi hátsó illemhely a zárt kerítés miatt nem elérhető, elöl 3 lejért használható az egyetlen vízöblítéses vécé, és az út túloldalán van még két árnyékszék. Enni csak kürtőskalácsot lehet, inni csak hozott vizet, mert a Mohos melletti kút nem túl bizalomgerjesztő, a kemping bejáratánál levő vendéglő pedig nem működik, és a régi menedékház felújítását egy kifüggesztett tábla 2018-ra ígéri. Emléktárgyakat és színes törülközőket azonban lehet vásárolni, úgy látszik, ez fontos. A sátorért napi 5 lejt kell fizetni, a személygépkocsiért ugyanannyit, de a napi parkolási díj ugyanott tíz lej, lent, a kráterben pedig húsz; buszoknak 60, de vannak, akiknek így is megéri. Sátrakat egyébként a kempingen kívül is látni, az egyiknél el is mondják, hogy nem félnek a medvéktől, az idén csak három árva bocs kószál a környéken.
Lent, a tóparton sincs nagy nyüzsgés, többnyire családok, kisebb baráti társaságok üldögélnek a fűben, néha jön egy-egy nagyobb csoport. Csónakázni sem lehet az idén, és aki nem hozott labdát, annak csak a tó körbesétálása adott mozgási lehetőségként; mélyebbre vagy a túlsó partra kevesen úsznak. Tüzet rakni a kráterben elvileg csak lábon álló sütőalkalmatosságon szabad, de több helyen is látni tűzhelyeket a földön. A szemetet összeszedik, inkább csak az erdőben látni eldobált palackokat, illetve a július 9-ei triatlon jeleit. Az ösvények amúgy néptelenek, a tótól a nyeregig is többen választják az aszfalton való gyaloglást, Bükszádról, Tusnádról átlag húszan indulnak neki a hétvégeken hátizsákkal.
Van hova fejlődni, az bizonyos.