Tizenkét átbukdácsolt esztendő után kis szerencsével be lehet jutni az egyetemre, de ha a szülőknek futja tandíjra, még Fortuna asszonyságra sincs szükség, könnyen be lehet sétálni fizetéses helyre, majd újból átlébecolni néhány esztendőt, tán még egy második, harmadik egyetemet is.
Az említett pályakép nem utópia: egyre többen futnak be hasonló köröket. Mesterek a felelősség alóli kibúvásban, és nem bánják, hogy fejük kong az ürességtől. Ráadásul éppúgy javítják az érettségi statisztikát, mint a nyolcas, kilences tanulók, mert az elemzésekben csak a külcsín számít, csak a bukási százalék csökkentése a lényeg, hogy az mit takar a valóságban, vajmi keveseket érdekel. Mondjuk ezt amiatt is, mert a minap zárult érettségin kiderült, nem csak az a harmada teljesített gyengén a vizsgázóknak, akik megbuktak, mert a többiek között is nagy arányban vannak az épphogy átmenők, akiket valamelyik, egy kicsit jobban kedvelt tantárgyuk kihúzott a slamasztikából.
Újfent levitézlett hát az ország, hisz a gyenge eredményekért nem csak a diákok okolhatóak, a tanárokon is számon kérhető a kudarc, mert az nem hihető, hogy az elmúlt tíz év alatt ennyit butultak volna a fiatalok – 2006-ban ugyanis, amikor a korábbi esztendőkhöz viszonyítva jóval kevesebben érettségiztek sikeresen, a vizsgázók közel 78 százaléka szerezte meg a diplomát, kétharmaduk hetesnél nagyobb általánossal. Nincs értelme arra hivatkozni, hogy akkor még nem kamerázták be a vizsgatermeket, mert mint az utóbbi évek érettségi botrányaiból kiderült, most már nem a diákok csalnak, hanem a vizsgáztatók, akik tételeket szivárogtatnak ki jó pénzért, a megfellebbezett dolgozatok újrajavítása után, egy kis figyelmesség árán csudamód jónak találnak korábban helytelennek ítélt válaszokat. Aztán tavaly utolsó pillanatban kitalálta az oktatási minisztérium, hogy a dolgozatokat nem abban a megyében javítják, ahol írják, összekeverték a kártyákat, majd idén újból a teljes bizalmatlanság légkörében szervezték az érettségit. Megalázva tanárt, diákot, iskolavezetőket, vizsgabizottságokat, egyetemi tanárokat, akik az utolsó percben értesültek – olyan is volt, aki fél nap késéssel –, hogy melyik megyében elnökölnek.
Eddig is tudtuk, hogy fejétől bűzlik a hal, de ezúttal még az sem volt biztos, ki a fej, a miniszterelnök ugyanis érettségi közben menesztette az oktatási tárca vezetőjét, aki pedig helyébe lépett, úgy csöppent bele a zűrzavarba, a sok fejetlenségbe, mint légy a tejbe. Mondhatjuk, ez Románia, de az ország  jövőjét  illetően mindez vajmi kevésbé vigasztal.