Már közeledve feltűnt, hogy semmi forgalom nincs, gyanússá vált a csend, a járművek hiánya. Amikor odaértem, nem tudtam feljutni a hídra, mert földhányás zárta el utamat. Kiszálltam a kocsiból, és gyalog próbáltam felmenni a használhatatlan Olt-hídra. Amikor átvergődtem az akadályon, elámultam: nem a jövő forgalmára szabott, Erdővidéket a világ többi részével összekötő, gazdaságilag-stratégiailag fontos, gyalogosoknak és bicikliseknek is helyet adó, a modern kornak mindenben megfelelő stabil hidat volt szerencsétlenségem látni, hanem a régi, rozogasága miatt lebontott fahíd betonból készült mását.
Annyira csalódtam, hogy nem a világ legnormálisabb és szükséges hídját tervezték és építették meg, hogy könny szökött a szemembe. Hihetetlennek találtam, amit láttam: egy négyméteres, keskeny hidacskát, amelyen két szénásszekér is bajosan fér el egymás mellett, hogy két teherautóról vagy buszról ne is beszéljünk; és mi lesz a két vagy több kerékpárossal, akik reggelente sietve tekernek szembe egymással, ha ugyanakkor két gépkocsi is a hídon hajt át? Tehát egyirányú hidat kaptunk, mert ugye a tervező és az engedélyező szerv/aláíró személy nem vette figyelembe a lakosság, az adófizetők ultramodern luxusigényeit.
A híd rendszeres használóit nagyon érdekli, hogy ki a felelős azért, hogy nem a mai kor igényeinek és nagyobb járműveinek megfelelő, kétirányú, gyalogosoknak és kerékpárosoknak is biztonságos hidat terveztek és építettek. És hogy mennyi pénzt kaptak a pályázatra, mennyibe került pontosan és valóban a híd elkészítése.
Ennyit a sokaknak csalódást és felháborodást okozó Olt-hídról. Tovább haladva Abszurdisztán felé, tapasztalnom kellett, hogy évek óta semmi változás nincs. Az útszéli gyomot és füvet láthatóan most sem kaszálják rendszeresen, annyira magas, hogy az út kanyarjait nem lehet biztonságosan áttekinteni.
Nem láttam a régi, stabil kilométerköveket, amelyeket nem helyettesíteni kellett volna vacak műanyag táblákkal, ragasztott műanyag betűkkel, hanem csak szakszerűen, hozzáértően (szeretettel a régi, időtálló dolgok iránt) átfesteni, restaurálni nap- és vízálló modern festékkel.
Barót város (?) utcái – főleg a reprezentatív Kossuth utca –, sajnálom, de ápolatlan, elhanyagolt benyomást tesznek az átutazóra és a látogatóra. Az út széle még most, június végén is tele van a téli, csúszásgátló homokkal, és a fenti területekről a nagy esők által lehordott földel és homokkal, amiből a meleg, száraz időben a túl gyorsan hajtó autók szele porfelhőt kavar, ami az adófizető lakosoknak nem kell, mert bemocskolja az ablakokat, kapukat és tornácokat. Kinek jó ez? Ezt az útszéli hordalékot már rég és ismételve el kellett volna takarítani. Ezzel a hordalékkal az árkok is feltöltődnek, és az esővíz nem tud elfolyni (ha az ingatlantulajdonosok ki nem takarítják), mivel a városnak már évtizedek óta nincs esővíz-elvezető rendszere. Sajnos...
Az úttesten keletkező gödröket, érthetetlen okokból, még ideiglenesen sem töltik fel, így még napvilág is balesetveszélyesek, főleg a kerékpárosoknak – hát még az esti sötétben! Jómagam is majdnem felborultam a biciklivel, amikor a rendőrséggel szemben, a mögöttem jövő autónak helyet hagyva egy gödörbe jutottam. Ezért kérjük a város elöljáróit: javíttassák meg az utcákat teljes szélességükben, mindenkinek jobb, ha az útszélen biztonságosan lehet tekerni. Az egyre szaporodó kerékpárosok száma miatt a legjobb lenne külön biciklisávot kijelölni. Ilyent már több román faluban és városban láttam, csak egyet említek: a Szeben és Fogaras közötti úton, a kis Mîndra faluban is.
Azt is tapasztalom naponta, biciklivel közlekedve, hogy az új járdaszegélyeket túlontúl magasra és nem egyformán helyezi el a tisztelt szakcég. Ilyen magas járdaszegélyeket még sehol sem láttam, ellenkezőleg: külföldön a régebbi járdák végeit sokkal alacsonyabban alakítják ki, az öregek és a kerekes székkel közlekedők kedvéért és segítésükre. Erről európai szabvány létezik. Ajánlom az illetékesek figyelmébe a rendőrség melletti új soron (a fölfelé menet bal oldali járdáról) az üzletekhez vezető lépcsőket is...
Az sem válik Barót előnyére, hogy a közterületeket díszítő akácfákat nem február és április között nyesik, ápolják, ahogyan kellene, még júniusban sincsenek szakszerűen megnyesve, hanem zavartalanul nőnek széltében és magasban, a villany-, telefon- és internet-kábelek közé.
A Kossuth Lajos utcában az iskola előtti volt buszmegállóból gépkocsiparkoló lett, de amint ezt már 2015-ben is említettem, az úttest 10, helyenként 20 centiméterrel is magasabb a jelenlegi parkoló szintjénél, amit a volt polgármester külön kérésemre feltöltetett, hogy az esőben buszra váró emberek ne a víztócsákon keresztül caplassanak a buszhoz. Csakhogy ezt a talajszintfeltöltést az új városvezetés elhordatta, és most buszmegálló, rendesen kijelölt, szabályos parkoló nincs, hanem csak egy  parkolási lehetőség, ahová bármilyen járművel csak zökkenve lehet beállni a szintkülönbség miatt. Az új, az esővíz-elvezető árokba költöztetett buszmegálló pedig se nem fedett az esetleg esőben vagy napsütésben buszra várók védelmére, sem ülőalkalmatossággal nem szerelték fel, ahol a fáradt vagy idős polgárok megpihenhetnek.
Tudatában vagyok annak, hogy nem lehet mindent helyrehozni egyszerre, de ha utánaszámolunk az 1990 óta eltelt éveknek, akkor – elismerve a magyar szövetség eddigi jó teljesítményét – mégis azt  szeretnénk, ha az autonómia zászlójának lengetése helyett előbb figyelembe venné az emberek életkörülményeit, és nagyobb hangsúlyt fektetne ezek javítására.

Tisztelettel:
Erdős István baróti adófizető