Ha reklamálnak, megoldásként kapnak egy jó verést. Elégedetlenek az orvosi ellátással is, pedig őrzőik gyakran alaposan megkezelik őket. Például 2010-ben egy hőbörgő alkoholistának, akin kiütöttek az elvonási tünetek, 13 smasszer kézzel-lábbal úgy ellátta a baját, hogy az illető belehalt a rögtönzött elvonókúrába.
Most a forrófejűeket – a napszúrás elkerülése végett – vízsugárral hűtik, ami ily égető nyári napokon egészen kellemes lehet. Valószínű, ezért is folytatódtak és terjednek tovább a börtönbeli zavargások. Közben támogatók is érkeznek kintről, a szintén hűsölni vágyó hozzátartozók, akik igazságot, kegyelmet és házi őrizetet követelnek szeretteiknek, akik közül sokan gyilkossági kísérletért, rablásért vagy más erőszakos cselekményért vannak hosszú, nehéz börtönévekre ítélve. Az csak természetes, hogy náluk is, mint a világ bármely börtönében, minden elítélt ártatlan.
A rabok felgyújtották matracaikat, de azzal védekezhetnek, hogy csak azért, mert tele vannak tetűvel és poloskával. Sokan éhségsztrájkba kezdtek, amit nem nehéz betartani, mivel rossz a koszt. Panaszolják, hogy lehallgatják és megszakítják telefonbeszélgetéseiket, és ha panaszkodni mernek, halállal fenyegetik őket. A börtönigazgatókkal sincsenek megelégedve. Maguk közül egész biztosan jobbat tudnának választani, mint a most fungálók.
Van olyan vélemény, hogy egyes tévéadók dolgozói propagandájukkal besegítenek berekesztett barátaiknak (esetleg elítélt főnökeinek) a lázadások szításába, mert olyan helyen is zűr van már, mint Poarta Albă, amelyik a többi dutyihoz képest extra hely.
Az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) sokszor bírálja és ítéli el Romániát a rossz börtönviszonyok miatt, ezért ideje lenne már nálunk is a tettek mezejére lépni és intézkedni. Erre több lehetőség is kínálkozik. Mivel léteznek korszerűsített cellák is, a hangadókat például meg lehetne vásárolni ilyen zárkával. De a börtönviszonyokat úgy is lehetne javítani, ha például felére csökkentenék a rabok számát. Ennek érdekében kegyelemben kell részesíteni a fogvatartottak felét. Amnesztiát lehetne adni például a gyilkossági kísérletért elítélteknek. A rablókat mind szélnek kellene ereszteni, csak a rablógyilkosokat nem. Az összes politikust házi őrizetben kell tartani, akkor nem panaszkodhatnak fogva tartási körülményeik miatt. A büntető törvénykönyvet úgy kell módosítani, hogy például azt, aki részegen okoz halálos kimenetelű közlekedési balesetet, csak egy elmegyógyintézetben végrehajtandó elvonókúrára ítéljék. Ugyanakkor a börtönök és  férőhelyek számát is lehetne bővíteni, ha az alacsonyabb és ki nem használt szállodákat bérbe vennék a büntetés-végrehajtó intézetek. Ott, ha nem is luxuskörülmények között, de egész jól élhetnének a rabok. A tengerparti szállodák nálunk három-négy hónapig tartanak nyitva, mert csak a nyári idényben van vendégük. Ott is rengeteg rabot tarthatnának az EJEB normáinak megfelelő körülmények között. Aztán, ha minden kötél szakad, lehetne követni a norvég példát. A norvégok Hollandiában bérelnek cellákat, mert az ő foglyaik is helyszűkében vannak. Így Hollandiába már tavaly megérkezett 79 elítélt egy 112-es csoportból. A többiek nem vállalták a holland dutyit, arra hivatkozva, hogy messze van, pedig egy gyilkosságért 17 évre elítélt rab megmondta, hogy „nagyon hangulatos, szép börtön”.  Esetleg luxusbörtönök építésébe is fektethetne az állam, bár ez nálunk meglehetősen veszélyes dolog lenne. Ugyanis az építkezésre kiírt versenypályázatot bizonyosan politikai alapon nyerné meg valaki, kenőpénz segítségével. Aztán az elnyert összeg egy részét ellopná a vállalkozó, és így se pénz, se posztó, illetve se pénz, se dutyi nem maradna. S a férőhelyek hiánya miatt végül nem lenne a korrupcióba keveredetteket hová berekeszteni.