Merre tart az unió a brexit után? Szétesik vagy megreformálja magát? És ha megreformálja magát, akkor hogyan? Vajon a reformok az Európai Egyesült Államok megszületéséhez vagy a nemzetek Európájához vezetnek? – kérdeztük Kovács Istvántól (fotó), a magyarországi Alapjogokért Központ stratégiai igazgatójától.
– Egymást követték a válságok a legutóbbi időben is, egyikkel sem tudott megbirkózni az EU. Ukrán válság, migráció, brexit… Válasszon egyet a sok közül!
– Legyen mondjuk az euró válsága. A mai napig sem sikerült megoldani. Ez már önmagában rávilágít arra, hogy a jelenlegi EU-s intézményrendszer képtelen a gyors beavatkozásokra, a válságok kezelésére: hosszú bürokratikus folyamatokkal operál, miközben a válságok természetüknél fogva azonnali intézkedéseket követelnek.
– Ez tipikusan igaz a migrációra is…
– Hogyne. De térjünk vissza még egy perc erejéig az euróválságra! Görögország továbbra is csődben van, újabb és újabb mentőöveket kap, amiért cserébe megszorításokra és privatizációra kényszerítik, jóllehet mostanra mindenki egyetért abban, hogy így nem lehet megoldani ezt a válságot. Egyes elemzők szerint Brüsszel addig tartja életben Görögországot, amíg le nem fut a privatizációs folyamat. Magánkézbe adják a kikötők koncessziós jogát, az állami szerencsejáték-rendszert és így tovább. Világos, hogy Athén ezen a módon képtelen lesz visszafizetni az adósságait, a helyzet tehát tökéletesen megoldatlan.
– Igen, de nem csak a görögök okoznak fejtörést…
– A déli övezet országai általában is nehéz gazdasági helyzetben vannak. A görögök mellett például a spanyoloknál is több mint 50 százalékos a fiatalok munkanélkülisége, hogy mást ne mondjak. Az euró bevezetésével Brüsszel közös monetáris politikát kényszerített teljesen különböző szinten álló, eltérő képességű gazdaságokra. A németek nagyon sokat profitáltak ebből, a gyengébbek viszont képtelenek felzárkózni, hiszen a közös monetáris politika nem az ő érdekeiket szolgálja. Nem tudják megtenni azt, ami Magyarországon megvalósul, hogy a jegybank aktívan segíti a kormány gazdaságpolitikáját. Többek között ennek tudhatók be az eredményeink.
– Ha az euró csődközeli helyzetben van, akkor ez az unió alapjait rengeti meg. A külföldi médiából viszont mostanság is azt hallani, hogy a magyarok és a lengyelek sodorják válságba az uniót.
– Ez a vádaskodás a kettős mérce megnyilvánulása, tulajdonképpen a morális válság jele. Csak egyetlen példa: az unió évek óta húzódó energiaválsággal is bajlódik, ami a jövőben fokozódik majd. Magyarország és a térség több állama is lelkesen dolgozott azon, hogy megépüljön a Nabucco, illetve a Déli Áramlat gázvezeték. Berlin nyomására azonban elbuktak ezek a kezdeményezések. Mostanra viszont Németország éppen azon dolgozik, hogy megépítse az Északi Áramlat második fázisát, ami az oroszoktól közvetlenül a németekhez vinné a gázt a tenger alatt, megkerülve Lengyelországot is. Tehát mindenki kimarad, a németek viszont monopolhelyzetbe kerülnének. Formálódik az új Berlin–Moszkva-összefogás: a Mercedes autógyárat épít Oroszországban, miközben a többi EU-s tagállamnak tartania kell magát az oroszok elleni gazdasági szankciókhoz, amelyek éppen Kelet-Európa mezőgazdaságát sújtják rendkívüli módon.
– A jelenlegi EU-vezetés folyamatosan tanúbizonyságot tesz alkalmatlanságáról és cinizmusáról. Le lehet váltani ezt a vezetést, van erre jogi lehetőség?
– Az EP-képviselők lemondathatják az Európai Bizottságot egy úgynevezett bizalmatlansági indítvánnyal. Érdekes persze, hogy amíg a bizottság megválasztásához a szavazatok egyszerű többségére van szükség, addig a bizalmatlansági indítvány elfogadásához már kétharmados többség kell. Eddig egyébként nyolc alkalommal született bizalmatlansági indítvány a mindenkori EB ellen, de még sohasem sikerült keresztülvinni a lemondatást.
– Az EB elnöke, Jean-Claude Juncker szerint nem számít, mit mondanak a választók, Brüsszel tőlük függetlenül hozza a döntéseit. Mondta azt is, hogy egyes országok vezetői túlságosan is hallgatnak a népükre…
– Ne legyünk igazságtalanok Junckerrel, hiszen többen is mondtak hasonlókat az elmúlt időben. Martin Schulz önálló európai kormányt akar, mert szerinte a jelenlegi kormányok túlságosan nemzetiek, Luxemburg külügyminisztere pedig az olyan demokratikus vívmányokat bírálta, mint a népszavazás. Félnek. Hollandiában egy hónapja népszavazást tartottak az EU–Ukrajna szabadkereskedelmi megállapodás ratifikációjáról. De nem erről szólt a voksolás valójában, hanem Mark Rutte, a nagyon is Brüsszel-hű holland kormányfő politikájáról. Azt utasították el a választók. A magyar népszavazás sem csak a migrációról szól majd tulajdonképpen, hanem az ország szuverenitásáról, s arról, hogy meddig terjedhet Brüsszel hatalma.
– Jarosław Kaczyński, a kormányzó lengyel Jog és Igazságosság pártjának elnöke az mondta, a reformok folyamán Kelet-Európa felé kellene tolódnia az EU súlypontjának.
– Hogy milyen irányba indul majd el az EU a reformok kapcsán, azt még nem tudni. Kristálygömb nélkül is beláthatjuk azonban, hogy a nyugati államok, az alapítók központosított Európában gondolkodnak: egy német mintára épülő föderális formációt akarnak létrehozni, amiben a hadügy, a külügy és a pénzügy Brüsszel kezében lenne. A kiszivárgott hírek alapján a közös hadsereget előkészítő uniós dokumentum már el is készült, viszont a brexit előtt taktikai okokból nem akarták nyilvánosságra hozni. Nemrégiben pedig a német és a francia külügyminiszter publikált közös írást a három kulcsfontosságú politika uniós szintre emeléséről. Nem hiszem azonban, hogy ez a formula Kelet-Európának is kedvére lenne. A közös pénzügybe például az adóalapok és az adókulcsok harmonizációja is beletartozna. Ez olyan mértékű veszteségeket okozna nekünk, de a térség többi országának is, hogy egész egyszerűen nem mehetünk bele. Mi az adójogszabályainkkal tudjuk ide vonzani a befektetőket, ezekkel jelenleg Nyugat-Európa csak adóparadicsomok létrehozásával tud versenyezni, úgy, ahogy Juncker tette ezt Luxemburgban. Az adójogszabályok harmonizációjával éppen ezt a versenyelőnyünket veszítenénk el.
– Elegendő lesz a V4 ereje az ellenálláshoz?
– A jövő kérdése, hogy mennyire képesek összefogni a térség tagállamai, képesek-e végérvényesen átlépni történelmi sérelmeiken, alárendelve azokat a közös érdekeknek. Minden ezen múlik.
– Több elemző szerint a kelet-európai társadalmak és politikusaik közelebb állnak az élethez és a valósághoz, mint a nyugatiak. Ez menthetné meg Európát…
– Ezt a meglátást magam is osztom. Megszűnőben van a politikai bal–jobb felosztás, szerintem mára „politikailag korrekt” és „politikailag nem korrekt” politikusokról és szavazóikról kell beszélnünk. Tehát vannak, akik egy mesterségesen felállított kritériumrendszerhez mérik magukat, mások viszont a valós élethez igazítják a politikájukat.
– Miként jut még kifejezésre ez a szembenállás?
– Szinte mindenhol megjelenik a vidék–város ellentétben. Ez Nyugaton még inkább jellemző, mint térségünkben. A nyugati nagyvárosok szavazóit többnyire sikerült megnyerni a politikai korrektség eszmevilágának, a vidék viszont sok helyen immunis maradt ezzel szemben. Persze mindig nagyobb a politikai aktivitás a városokban, tehát felülreprezentált a nagyvárosi szavazók súlya. Mostanra viszont zavarba kerültek a hagyományos nagy pártok, mert nem tudják kezelni a jelenlegi élethelyzeteket. Az emberek sokszor inkább olyan, radikálisnak, populistának mondott pártokra szavaznak, amelyek nem feltétlenül tudnak megoldást kínálni a bajokra, de legalább nevén nevezik a problémákat. A régi nagy pártok odáig sem jutnak el, hogy problémaként azonosítsanak bizonyos jelenségeket, és ezért rohamosan veszítik el a támogatottságukat. Jövőre választás lesz Németországban, ha pedig megbukik Angela Merkel politikája, az akár európai szintű fordulathoz is vezethet.
– Furcsa előképe a bajoknak a brexit, bár Jean Monnet, az EU egyik alapító atyja azt mondta, minden válság egy új lehetőség…
– A britek és az unió viszonya sohasem volt felhőtlen. London, mondhatni, kényszer hatására lépett be az unióba a hetvenes években, nem volt más lehetősége, csak így tudta bővíteni a gazdaságát. Ugyanakkor a britek mindig is a gazdasági előnyöket tartották fontosnak, a politikai együttműködéstől ódzkodtak. A maastrichti szerződés megkötésekor, amikor az EU a politikai integráció útjára lépett, az Egyesült Királyság nem kért belőle. A britek nemcsak az eurót utasították vissza, de a schengeni tagságot, az igazságügyi együttműködést, a szociális integrációt és egy sor más politikát is. Hogy miért íratta ki Cameron a népszavazást? Mert történelmi figurává akart válni. Margaret Thatcherhez hasonlóan, jobb feltételeket kiharcolni a briteknek az EU-n belül. Az általa elért kedvezmények azonban kevésnek bizonyultak: a választók ezekkel együtt is elutasították az ország EU-tagságát.
– Tény, hogy a brexit helyett jobb lett volna egy reformokra törekvő brit–magyar együttműködés az EU-n belül, amihez csatlakozott volna a többi visegrádi tagország is.
– Ne engedjük becsapni magunkat, az EU jelenlegi vezetői is meglátták ezt a lehetőséget, és titokban örülnek a brit népszavazás eredményének. Hiszen eltűnt a fő akadékoskodó, a föderális Európa eszméjének legerősebb ellenzője.
Sinkovics Ferenc
(Magyar Demokrata)
