A szökőkút mellett árván maradt fa törzsén jellegzetes, senkivel össze nem téveszthető arc fényképe. Fekete keretben, mert Esterházy Péterről immár múlt időben kell beszélni.
A fa tövében asztal, rajta gyertya. Lángját elfújja a haragos esti szél. Néhányan a padokon, fázósan egymáshoz bújnak. Nincs forgatókönyve a mai estének, mondja Szonda Szabolcs, az emlékezést szervező Bod Péter Megyei Könyvtár igazgatója, annyi csak, hogy ekképp rójuk le tiszteletünket. Könyvei, egy dobozzal, a fa mellett, lapozzanak bele kedvük szerint, és ha úgy gondolják, mikrofonba is olvashatják. A forgatókönyv nélküli műsor – utalásként a néhány éve Sepsiszentgyörgyön is bemutatott, Dés László szaxofonossal közös Esterházy-előadásra – úgy teljes, ha két felolvasás közt Kelemen Pityu hegedül. Néhány irodalomkedvelő összébb húzódik a padokon, a téren naplója, regényei részleteit cibálja a szél, egy-egy szót felkap és tovább röpít, néhány gondolatba belekapaszkodik. Csak a gyertyát, a gyertyát nem lehet újra meggyújtani...