Az 1919–1923 között vívott sikeres függetlenségi háború és a modern Török Köztársaság 1923-as megszületése óta a hadsereg meghatározó intézmény. Úgy tartja, hogy ő Törökország világi rendjének őrzője és az államalapító Mustafa Kemal Atatürk örökségének folytatójaként a kemalista berendezkedés legfőbb letéteményese. Azonkívül polgári elégedetlenség vagy gyenge kormányzás esetén a hadsereg az, amely kikényszerítheti a rendet.
Az elmúlt évtizedekben a hadsereg többször hajtott végre államcsínyt: 1960-ban, 1971-ben, 1980-ban és legutóbb 1997-ben. Ez utóbbi eredményeként sikerült eltávolítania a hatalomból Necmettin Erbakant, Erdogan „vallásos muszlim mentorát”, aki iránt a világi hatalom heves ellenérzéseket táplált. 2007-ben az e-memorandumként elhíresült akcióban a hadsereg az elnökválasztásba próbált beavatkozni, honlapján közzétett üzenetben figyelmeztette a kormányt az iszlamista befolyás mérséklésére. A beavatkozás azonban visszájára sült el, mert az iszlamistákhoz húzó jelölt, Abdullah Gül került hivatalba.
Megfigyelők szerint a jelenlegi puccskísérlet azért is meglepő, mert Recep Tayyip Erdogan kormánya számos lépést tett, hogy a hadsereget engedelmességre szorítsa: kormányzása alatt több aktív és nyugalmazott magas rangú tisztet bocsátottak el vagy fogtak perbe. Maga Erdogan – harcias irányvonalával – meglehetősen megosztó politikai vezető Törökországban, a hithű muszlimok körében azonban jelentős támogatottságnak örvend, mivel ez a réteg peremre szorítva érezte magát a hadsereg által befolyásolt kormányok idején.
A múltbeli feszültségek ellenére a kormány és a hadsereg képes volt hatékonyan együttműködni, többek között a nemzetbiztonságot érintő kérdésekben, fellépni a kormányellenes erők ellen. Habár az elmúlt évtizedben, Erdogan hatalomra kerülése óta politikai szerepének csökkentésére kényszerítik a hadsereget, az országban egyre több a konfliktus: a kurd szeparatisták mellett komoly kihívást jelentenek az iszlamista szélsőségesek robbantásai, továbbá a szíriai válság átgyűrűzéseként menekültek hatalmas tömegei érkeznek a szomszédos országból.
A török hadsereg kulcsfontosságú szereppel bír az Egyesült Államok vezette nemzetközi koalícióban az Iszlám Állam elleni küzdelemben. Törökország engedélyezte az amerikai repülőgépek számára az Incirlik légi támaszpont használatát a dzsihádisták elleni műveletekben. A csaknem félmilliós lélekszámú török hadsereg az amerikai hadsereg után a második legnagyobb NATO-haderő. Törökország 1952 óta tagja az észak-atlanti katonai szövetségnek.
A viharos közel-keleti régióban, Európa és Ázsia összekötőjeként Törökország a múltban is kritikus szereplője volt a nemzetközi konfliktusoknak. 2003-ban megakadályozta, hogy az amerikai erők megnyissanak egy északi frontot az iraki háborúban.
A török társadalomnak meglehetősen konfliktusos a viszonya a hadsereggel. Habár a puccsok vezetői nagy népszerűségre tettek szert, a nép megmentőkként tekintett rájuk, mint akik fellépnek a káosz és a korrupció ellen, viszont sokszor történtek kegyetlenségek. Az 1960-as katonai hatalomátvétel során kivégezték a miniszterelnököt és több fontos minisztert. Az 1980-as puccs során kínzásokról, eltűnésekről és törvényen kívüli gyilkosságokról érkeztek hírek. Mindazonáltal a hadsereg nagy tiszteletnek örvend, és hatalmas erőforrásokkal rendelkezik. Mártírként tartják számon azokat a katonákat, akik a kurdokkal folytatott harcokban vesztették életüket.