Kuti János
Romániából naponta mennek külföldre dolgozni orvosok és más egészségügyi dolgozók, ami nem is csoda, hiszen a gyógyításban tevékenykedők jövedelme – akárcsak a közszféra többi területén dolgozóké – összehasonlíthatatlanul alacsonyabb, mint az Európai Unió régi tagállamaiban élő társaiké. Ezenkívül minden héten kitör egy, az egészségügyhöz köthető botrány. A múlt héten az égési sérüléseket szenvedett betegek kórházában az intenzív osztályon kezelt páciens sebeit lepték el a részlegen szabadon röpdöső legyek lárvái. A beteg meghalt, s most az élők között keresik a vétkest a történtekért.
Az esetet lefilmezte egy orvos, és most azt mondják, ő a hibás, mert ahelyett, hogy eltávolította volna a nyüveket, inkább kamerázott. A kórházban levő kórokozók, szerencsére, szabad szemmel nem láthatók, és így nem lehet azok jelenlétét egykönnyen ország-világ szeme elé tárni. Valószínű, a hiányzó szúnyogháló lesz a hibás, amely azzal védekezhetne, hogy ő ott sem volt. Az említett kórházban az is rossz vért szült, hogy egy ott kezelt betegnek más, rossz vércsoportbeli vért adtak, és emiatt az illető meghalt. Nincsenek megfelelő feltételek a súlyos betegek ellátására, sőt, még jó légkondicionálás sincs. Sajnos, ez az egyetlen ilyen profilú intézmény az egész országban, és ezért nem könnyű bezárni, pedig az egészségügyi miniszter fontolgatja. Nincs elegendő szakképzett személyzet sem. Nem is csoda, hiszen az itt dolgozókat 2014-ben megtizedelte egy súlyos, de nálunk gyakran előforduló kór: a korrupció. Akkor az ott dolgozó orvosok felét letartóztatták, mert különféle esztétikai, szépészeti műtéteket hajtottak végre, és azokat bűnös módon elszámolták az államkassza kárára. Napjainkban azért is távoznak sokan külföldre, mert félnek jövedelmüket az említett úton, törvénytelenül kiegészíteni. De veszélyes lehet a hálapénz elfogadása is. Nyugatabbra ilyesmi nem létezik, de ott a fizetésből boldogan meg lehet élni.
Egy galaci urológus, akinek ötven lejt csúsztatott zsebébe egy beteg, ijedtében rögtön hívta a 112-es sürgősségi számot, és megvesztegetésért feljelentette az illetőt. Az említett orvost 2015-ben jelentette fel egyik kuncsaftjának felesége, mert nem volt megelégedve az operációért felajánlott 300 lejjel. A beteg neje eladta szekerét, lovát, s odaadott az orvosnak 1000 lejt. A pénzt megjelölték, és a korrupcióellenes ügyészség lecsapott. Az orvost három év felfüggesztett börtönre ítélték, így nem csoda, ha most megijedt – lehet, nem is alaptalanul –, hogy csőbe akarják húzni.
Egészségügyi miniszterünk azt állítja, hogy ha ismét olyan tragédia történne, mint tavaly október 30-án a Colectiv klubban, a betegeket külföldre kellene küldeni, hogy esélyük legyen az életben maradásra. Annyi mindent exportálunk már, miért is ne exportálnánk betegeket is? Aztán jó példák is vannak betegexportra: volt miniszterelnökünk lábát Törökországban szabták-varrták, volt elnökünk, Băsescu gerincét (úgy látszik, mégiscsak volt neki) Bécsben operálták. Más betegeket is elment orvosaink után kellene küldeni. Európában egy orvosra körülbelül 300 páciens esik. Azt is ki lehetne számítani, hogy átlagban ebből hányan szoktak betegek lenni. Ha elmegy egy orvos, a rá eső betegeket olyan országokba kellene irányítani, ahová távozott az illető. Évente átlagban több mint kétezer orvos megy külföldre. Ha utánuk küldenénk a rájuk eső betegeket, idehaza már jóformán beteg sem maradna.
Ráadásul (szerencsére?) Románia lakossága és így a betegek száma is egyre csökken. A statisztikák szerint minden nap 247 személlyel leszünk kevesebben. Még derűlátó becslések is úgy tartják, 2060-ra Romániának 14,3 millió lakosa lesz, így a betegek száma is ennek arányában fog csökkenni. Sőt, a kórházi körülmények és az elégtelen anyagiak miatt sok beteg idő előtt eltávozik az élők sorából, ami tovább csökkentheti az élő betegek számát. Így az egészségügyre költött pénz bőven elég lesz, sőt, még marad is belőle, és abból könnyedén lehet finanszírozni például az úgynevezett „pofátlan” nyugdíjakat is.
