Az elvetélt törökországi katonai puccs után senki nem tudja pontosan, tulajdonképpen mi is történt péntek éjszaka. Az akciót valójában szombat hajnali háromra időzítették, és bár borzasztóan titkos volt, a szervezetlen szervezők attól tartottak, hogy nyilvánosságra kerül, és megbuktatják. De a puccsolók hiába hozták előre akciójukat péntekre, mégis csütörtököt mondtak.
Háromféle magyarázat is akad a kétbalkezes államcsíny végkimenetelére. Az első szerint a szervezők teljesen hozzá nem értők. Azzal kellett volna kezdeniük csintalankodásukat, hogy elteszik láb alól az elnököt. Ezt is akarták, csak állítólag rossz címre mentek. Közben utcára kellett volna hívniuk támogatóikat, de ez pontosan fordítva történt, hisz az elnök rendelte ki híveit a tankok elé. Ha mindkét félnek sikerül utcára csődíteni embereit, akár egy csinos kis polgárháború is kitörhetett volna.
A második verzió szerint az akció nagyon hamar kompromittálódott, mert az elnök hű törökjeinek oltalmát élvezte, így a puccs-csinálók nem tudták beadni neki a mérgezett feketelevest.
Harmadik szerint az akciót maga Erdogan elnök szervezte önmaga ellen, mert utána, le tud csapni ellenfeleire. Eszerint ez a mostani államcsínykísérlet számára Isten, akarom mondani, Allah ajándéka volt. Végül is ez az utolsó változat a legtetszetősebb. Csak azt nem értem, hogy az elnök honnan tudta, kik azok az öngyilkosjelöltek, akik biztosra akarnak menni, és meg akarnak halni, ezért hajlandók részt venni a pancser puccsban. Százezer lakosra Európában körülbelül 12 öngyilkos jut, Törökország 75 millió lakosából is kerül néhány ezer. Ezeket kellett beszervezniük azzal az ígérettel, hogy nem kell önkezükkel véget vetniük életüknek, hanem a puccs alatt vagy utána szívességből megteszi a hatalom. Az államcsíny szervezésével különben az Amerikában élő törököt, igen mérsékelt hitszónokot, Gülent is megvádolták, aki ádáz ellenségnek számít, mióta nyilvánosságra hozta Erdogan családjának üzleti ügyeit. Gülennek nyolcmillió híve van Törökországban, így némi időbe telik kinyírásuk. Ennek ellenére egyelőre csak három hónapra hirdettek sürgősségi állapotot, de lehet, ennyi kevés lesz a lakosság több mint tíz százalékának eltüntetésére.
Történt, ami történt, tény, hogy az elnök ellenségei lajstromának már készen kellett lennie, mert az események után rögtön megkezdődött a puccsisták elpucolása. Hirtelenjében hatezer katonát, hétszázötvenöt bírát és száz rendőrt tartóztattak le, de közben még kilencezret elpucoltak állásából. Gondolom, azokat, akik ferde szemmel néztek az elnökre. Ez, ha akarom, még érthető, de miért kellett 15 200 tanárt és 1577 egyetemi dékánt is felfüggeszteni állásából, és eljárást indítani ellenük? Lehet, hogy elnökük ellen nevelték diákjaikat, és ezt befújták a besúgók a hű titkosszolgáknak. Erdogan megmondta, hogy a vétkesek súlyosan megfizetnek tetteikért, és felelnek minden csepp kiontott vérért. És azt nem úgy képzeli, hogy minden cseppért minden vádlottnak mondjuk egyliternyi vért kell adnia önkéntes véradóként, hanem lehetséges, hogy bevezetik a halálbüntetést. Az elnök ugyan nem akarja, de hát mit tehet, ha ezt kéri a nép, hiszen a nép szava Allah szava. Esetleg annyi könnyítés lészen, hogy a köztörvényes rablógyilkosokra nem lesz érvényes, csak a politikai foglyokra.