– Sütő úr, milyen Vargyas polgármesterének lenni?
– Megtisztelő és nehéz. Megtisztelő, hogy szülőfalum lakóinak zöme bennem látja azt az embert, aki képes a némileg szürkeségbe merülő település számára a fejlődést elhozni. Bizakodóan látom a jövőt: mindaz, amit a kampányban mondtam a kultúrfalu megteremtéséről, illetve Vargyas turisztikai célponttá tevésének lehetőségéről, megvalósítható és fellendüléshez vezet. Nehéz ugyanakkor, mert hiányosságokkal küszködünk. Most a legnagyobb gond az, hogy a szakapparátusom igencsak hiányos. A jegyzőnő nyugdíjba ment, az előző községvezetés – pedig már rég tisztában volt azzal, hogy az átmenet nem lesz egyszerű – nem gondoskodott az utánpótlásról. Több jogi vagy közigazgatási tapasztalattal rendelkező személyt megkerestünk, de annyi pénzért, amennyit ajánlani tudunk, a munkával járó felelősséget nem hajlandóak vállalni. Hasonló a helyzet a topográfussal is: a magán megrendelők jobban fizetnek, nehéz a helyi adminisztrációba csábítani őket.
– Akkor hogyan tovább?
– Jegyző nagyon sürgősen kellene, de egyelőre a meglévő alkalmazottak, illetve tanácsadóm segítségével hiányát át tudtuk hidalni: a határozattervezeteket összeállítottuk, s van egy tavasszal érkezett fiatal és ügyes munkatársam, aki a tanácsülés jegyzőkönyvét megírta, úgyhogy minden rendben volt, még a prefektúra sem talált semmi kivetnivalót. Egy topográfusnak éppen most kell érkeznie, s nagyon bízom benne, hogy meg tudunk egyezni: jó lenne, ha minél előbb elkezdené a munkát, mert úgy látom, rengeteg az olyan kérdés, amit az év végéig meg kell oldanunk.
– Szó volt arról, hogy átvilágíttatja a hivatal elmúlt évekbeli működését. Nekifogtak-e már, illetve miként haladnak?
– Igen, terveztem, hogy megbízok egy céget, nézze át az elmúlt évek ügyeit. Nem a rossz szándék vezet, csak szeretnék tiszta lapokkal indulni, s tudni, milyen buktatókkal találhatom szemben magam – elődöm négy mandátuma alatt minden bizonnyal összegyűlhetett néhány homályos hátterű ügy. Már most látom, nem oldottak meg tökéletesen mindent, de korai lenne azokról nyilatkozni.
– Barót volt polgármesterét, Nagy Istvánt alkalmazta személyes tanácsadójának. Nem gondolja, hogy az RMDSZ-szel való „békekötést” veszélyezteti ezáltal?
– Nagy Istvánnak hatalmas a közigazgatási, jogi és politikai ismerete, kár lenne azt parlagon hagyni. Szóval kapva kaptam az alkalmon, amikor felmerült, hogy az elmúlt bő tíz évben szerzett tudását hajlandó lenne Vargyas szolgálatába állítani. És nem hiszem, hogy az RMDSZ ezt ne látná be. Amúgy még sem az erdővidéki, sem a megyei szervezettől nem kerestek meg, sőt, még csak nem is üzentek. Ahogy ezt már többször is nyilatkoztam, én nyitott vagyok, hajlandó velük a partnerségre is, hiszen az RMDSZ nagy és tekintélyes párt, Háromszéken pedig jóformán megkerülhetetlen. Ha ők nem teszik meg, hát hamarosan megteszem én az első lépést, s felveszem a kapcsolatot. Remélem, sikerül megértetnem velük, hogy bár függetlenként választottak meg, s ezt meg is kívánom tartani, nem vagyok ellenségük, miként Nagy István sem az. Nekünk mindannyiunknak – az RMDSZ-nek, EMNP-nek és az MPP-nek – Vargyas, s nem valamelyik párt érdekeit kell szolgálnunk.