Hárommillió is nagyon sok, de négy-ötmillió már a munkaképes lakosság felét jelenti, jelenleg ugyanis körülbelül ennyi alkalmazott szerepel a romániai nyilvántartásokban, csak kicsivel több, mint a feleakkora népességű Magyarországon. Több az állástalan, mint a munkavállaló, és több nyugdíjas, mint kiskorú. És ijesztő mértékben, óránként 22 emberrel fogyunk. Az országos statisztikai intézet adatai szerint Románia teljes lakossága 2016. május elsején 19,41 millió volt, közel 63 ezerrel kevesebb, mint január elsején. Ez azt jelenti, hogy négy hónap alatt egy vidéki város vált lakatlanná. Átlag öt és fél percenként valaki kivándorol, kétpercenként valaki meghal, és ezt nem ellensúlyozza, hogy három percenként születik egy gyermek. 24 éve folyamatosan csökken az ország lakossága, és egyre gyorsabban: 2011-től 700 ezer emberrel, két megye teljes lakosságával apadt a határokon belül élők létszáma. 26 évi posztkommunista demokrácia alatt a romániai magyar közösség közel egyharmadával csökkent, több százezren kitántorogtak egy reményeik szerint jobb világba, és mivel ma már sokkal könnyebb ezt megtenni, mint akár tíz évvel ezelőtt, aligha értünk a jelenkor e zavaros fejezetének végére.
De már nem állunk messze tőle, és nem azért, mert újabb huszonöt év múlva még kevesebben leszünk, hanem azért, mert egy öregekből, gyermekekből és munkanélküliekből álló társadalom nem fenntartható, legalábbis nem olyan szinten – korszerű utakkal, technológiával és kórházi ellátással – , ahogy ezt a harmadik évezredben elvárjuk. És amiért megdolgoztak életük során a nyugdíjasok, húznak sokszor fogcsikorgatva az aktív korosztályok, remélve, hogy nekik sikerül, mégis lesz fejlődés ezen a tájon is, amelynek mindig csak a lehetőségeiről beszélnek. Most választási évben járunk, fognak nekünk ígérni a pártok és jelöltek mindenféle jót, csak arról feledkeznek meg, hogy a jelenlegi állapotok nem a ragyogó jövőt vetítik előre, hanem annak ellenkezőjét.
A tömeges kivándorlás és negatív szaporulat nem csupán minket sújt, hanem az egész térséget, de ahol felismerték a veszélyeit, Magyarországon, Lengyelországban próbálják lassítani, megfordítani a jelenséget, miközben nálunk a legnagyobb párt vezetői minősíthetetlen jelzőkkel – indiánok, kísértetek, naplopók, kurvák – illetik a már kitelepedett milliókat, a második helyezettek csak a külhoni szavazatokért aggódnak. És bár a demográfiai előrejelzések félreérthetetlenek, a román politikusok előrelátása csak a nagy román egyesülés százéves évfordulójáig terjed. Pedig akkor már egy félig üres országot fognak ünnepelni...