Miután ugyanis Traian Băsescu Népi Mozgalom Pártja bekebelezte a vezér nélkül maradt Oprea-féle alakulatot, legfontosabb szövetségesük elvesztésével a szocialistáknak még Tăriceanu liberális-demokratáival együtt sincs annyi mandátumuk, amennyi például a minősített többséget igénylő törvények elfogadásához szükséges. Az pedig nem valószínű, hogy a nagy őszi ütközet, a parlamenti választások előtt bármiben is számíthatnának a liberálisok segítségére. Persze, a liberálisok sem örülhetnek, többséget alkotni ugyanis ők sem tudnak, egykori mentoruk és szövetségesük, Traian Băsescu pedig vélhetően nem adja majd olcsón magát sem most, a voksolásig hátralevő pár hónap alatt, sem esetleg később, akkor, ha majd közösen kívánnak valamiféle jobboldali tömböt kialakítani a vörösökkel szemben.
E patthelyzetben felértékelődik az RMDSZ, a nemzeti kisebbségek képviselői, illetve a függetlenként dolgozó honatyák szerepe – de rövid távon a győztesek közé sorolhatjuk azt a Traian Băsescut  is, akinek pártja amúgy meglehetősen szerény eredményt produkált az önkormányzati választásokon, most mégis egy csapásra parlamenti erővé vált. Ráadásul a sokak által egyszerűen csak szekuspártként nyilvántartott, eredetileg a demokratáktól, liberálisoktól és szocialistáktól kilépett honatyákból alakult tömörülés lenyelésével Băsescu nagyjából bebiztosíthatta bejutását is parlamentbe, az egyesülés után ugyanis aligha kérdés, hogy sikerül-e elérni az ötszázalékos küszöböt. Kiegyenlített szociáldemokrata-liberális eredmény esetén pedig egyáltalán nem kizárt, hogy a volt államfő királycsinálóvá válik az őszi választások után: kényelmes többség kialakításához ugyanis mindkét nagy pártnak szüksége lehet a Népi Mozgalom mandátumaira.
Nagyon úgy tűnik tehát, a politikai osztály valódi megtisztulása 26 évvel az 1989-es változások után is csak álom marad Romániában. Az Oprea-féle párt bekebelezése ugyanis azt is jelenti, hogy a szekusbesúgó, médiamágnás Dan Voiculescu, majd a hozzá sok tekintetben hasonló, minden kormányhoz odadörgölőző, a hatalmi arrogancia jelképévé vált Gabriel Oprea tábornok szelleme és öröksége tovább él – a mocskos, gátlástalan machinációk, az elvtelen alkuk, a lejárt szavatosságú, homályos hátterű figurák ideje nem járt le.