De kit is győzött le az RMDSZ Székelyföldön? Talán a magyarsággal packázó prefektust, aki támadást indít a Községháza vagy bármilyen más magyar felirat, a székely zászló ellen, a fogyasztóvédőt, aki minden magyar gyermektábort rettegésben tart? Vagy talán sikerült semlegesíteni Dan Tanasă hivatásos feljelentőt?
Ne legyenek illúzióink, érdekvédelmi szervezetünk azok fölött aratott végső győzelmet, akik még felébreszthetik az autonómiaharc gondolatát, akik még zavarták a köreiket.
Az RMDSZ vezetői nyugodtan hátradőlhetnek, többé nem lesz szükség a kampányban arra, hogy Székelyföld-táblát helyezzenek el Kökös vé­gében, és már arra sem, hogy részt vegyenek a székelyek nagy meneteléséhez hasonló akcióban. A székely szabadság napját ezután is semmibe vehetik, akárcsak eddig. És nyugodtan kosárba dobhatják az általuk 25 év után, figyelemelterelésre kidolgozott autonómiastatútumot is. Több mint valószínű, hogy ennek is az lesz a sorsa, ami a kisebbségi törvénytervezetnek lett.
Nincs szükség már autonómia-kérdéskört tárgyaló összejövetelekre eljárni. A magyar pártok megegyeztek, hogy az őszi választásokig nem beszélnek erről a témáról.
És itt van az RMDSZ által oly lelkesen elfogadott zászlótörvény. A minap jött a hír, hogy az Európa Tanács Helyi és Regionális Kongresszusának monitoring bizottsága soros ülésén napirendre tűzték négy székelyföldi polgármester beadványát a székely zászló ügyében. Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke kétségbeesetten hívta fel Kelemen Hunor figyelmét, hogy az ülésen a magyar álláspontot senki sem képviseli.
Arról a zászlótörvényről van szó, amely nem teszi lehetővé a székely zászló szabad kitűzését, és amely alapján büntethetik azokat, akik ezt megteszik. Izsák Balázs azt kérte Kelemen Hunortól, hogy Klárik Attila, a kongresszus RMDSZ által delegált tagja vegyen részt az értekezleten, és ismertesse a székely zászlót ért folyamatos támadásokat.
Erre mit felelt Klárik Attila a Háromszék megkeresésére? Nem vesz részt az ülésen, mert meghívó nélkül nem kaphat szót. Ez érthető lenne, amitől azonban a bicska kinyílik a székely zsebében, az a következő: azért sem vesz részt az értekezleten, mert az RMDSZ álláspontja eltér az SZNT álláspontjától a zászlótörvény kapcsán, a szövetség képviselői megszavazták azt – és itt jön a java –, mert a székely zászló ügyére ugyan nem nyújt megoldást, de rendezi a helyi, megyei zászlók helyzetét.
Végül milyen zászlóról is van szó? Nem a székely zászlót üldözték prefektusok, rendőrök, csendőrök? Minek is kellene örvendenünk, talán annak, hogy egy amúgy politikailag analfabéta megyeitanács-elnök Hargita megye zászlajává akarja nyilváníttatni a Kónya Ádám által tervezett székely zászlót, amelyet annak idején Markó Béláék savanyú képpel fogadtak?
És ezek után még Klárik Attila állt az erdő felől, mondván: „nevetségessé válunk, ha egy ilyen delegáció előtt különböző álláspontot képviselünk”. Azt már a kedves olvasóra bízom, hogy szerinte melyik álláspontot is kellene képviselni. Azt még megsúgom, hogy azt a négy polgármestert, aki a beadványt letette, bizonyára az RMDSZ színeiben választották meg...
Érdekvédelmi szervezetünk győzött, kétszáz polgármestere van, de mi haszna, hogyha az egyik kirakja a székely zászlót, a prefektus leveteti, az érdekvédelmi szervezet pedig nem támogatja saját polgármesterét. Hol vagyunk még attól, hogy egy nap az összes polgármester kitegye a székely zászlót, és kiírják minden polgármesteri hivatalra, hogy Községháza vagy Városháza?
Közelednek a parlamenti választások. Amint már mondtam, Kelemen Hunoréknak könnyű dolguk lesz, nem kell mímelniük, hogy autonómiapártiak. Kovács Péter – aki nyegle beszólásairól ismert – már meg is adta a hangot. Szerinte (és bizonyára főnökei szerint is) azért kell az RMDSZ-re szavazni, hogy a régióátszervezést tudjuk befolyásolni. Tehát szavazásra fel, romániai magyarság, mert ha nem, akkor nem tudunk beleszólni az új régiók kialakításába. Most nem akarom azt mondani, hogy így se, úgy se tudunk változtatni semmit. Nem úgy, ahogy azt Kovács Péter és az RMDSZ mostani vezetése elképzelte. Nézzük csak: az RMDSZ törvényjavaslata 16 gazdasági fejlesztési régiót javasol, egyikük Székelyföld lenne (Hargita, Kovászna, Maros megyével), a másik a Partium (Szatmár, Szilágy és Bihar megyével). Ugyanaz az álláspontunkat helyből feladó magatartás, amit szervezetünk 26 éve ránk erőszakol. Nem kérnek autonóm Székelyföldet, Partiumról nem is beszélve, nehogy valaki rossz néven vegye. És már indulásból fel is adja azt a keveset is: „ha nem is tudjuk elfogadtatni teljes mértékben elképzelésünket, de fékezni fogunk, meg fogjuk akadályozni, hogy a szélsőséges változatok megvalósulhassanak. Sokszor már az is nagy eredmény”. És mégis hogyan akadályoznák meg? Tegyük fel, hogy 8–10 százalékot kap az RMDSZ. Ezzel és ilyen alkupozícióból kiindulva, hogy jó lesz az is, ha nem kapjuk meg, amit akarunk, egyszerűen lehetetlen kiharcolni bármit is. Egyedül a román pártok jóindulatára hagyatkozhatunk, amit már ismerünk...
Lenne más út is, csak ahhoz egy más képviseletre lenne szükség. Egy olyanra, amely százezres tömeget mozgósít a székely szabadság napján, ugyanannyit, ha eltűnik egyetlen székely zászló, bemázolnak egyetlen magyar feliratot; a népet arra szólítja fel, hogy bojkottáljon minden intézményt, üzletet, ahol nincsenek magyar feliratok, nem beszélnek magyarul; és ugyanúgy védene meg minden magyart, akit ártatlanul meghurcolnak. Siránkozunk, hogy fiataljaink elmennek. Felelőtlen szülők arra biztatják gyermekeiket, hogy menjenek „magyarba”, „németbe”, „angolba”, mert itt nem lehet megélni. Megy is a fiatal a jobb kereset reményében, de bizonyára azért is, mert nehéz egy olyan közösséghez tartozni, amely semmiféle ellenállást nem tanúsít az őt elnyomó hatalom ellen, amely közel száz éve tűri, hogy nap mint nap arcul csapják, és soha vissza nem vág.
Lepedus Gyula