Megfigyelhető, hogy a volt béketábor boldog uniós államaiban elszaporodtak a sztrájkok, tüntetések, munkabeszüntetések, bár itt érdemes a sztrájktörvény szigorítását követelő magyar politikusok és szakértők, munkaadók figyelmébe ajánlani, hogy Európában csak Vatikán államban kevesebb a sztrájk, mint Magyarországon, az egykor a térség élenjáró országa ebben a tekintetben is a sereghajtók között található, akárcsak Románia, ahol még alacsonyabbak a bérek.
S azt is érdemes lenne megvizsgálni, mi az oka annak, hogy a Romániát és Magyarországot időnként megbénító vasúti sztrájkokkal nem képesek nagyobb béreket kiharcolni, míg ez Bulgáriában vagy Lengyelországban sikerül. A szakszervezetek széthúzásán, megosztottságán, egymással való törzsi háborúin túl ennek több figyelemre méltó oka is van. Az egyik, hogy általában csak az államhoz tartozó közszférákban vannak munkabeszüntetések, a növekedő magánszférában ritkábbak, mivel a multik igen szigorúak, és nem bánnak kesztyűs kézzel a szakszervezettel, megfenyegetik, üldözik a szakszervezeti vezetőket, ellehetetlenítik munkájukat, a tagságot, a munkavállalókat pedig sakkban tartják, hiszen ha sokat hőbörögnek, hamar elveszíthetik állásukat, márpedig a térség államaiban ide-oda vonuló nagyvállalatok igen kemények, állandóan azzal fenyegetőznek, hogy cégeiket átteszik olyan térségekbe, ahol még mindig nevetségesen alacsonyak a bérek, nevezetesen Ukrajnába vagy a volt Szovjetunió ázsiai tagköztársaságaiba. Itt is van veszély, a politikai stabilitás hiánya, de láthatjuk, a tőke mozgékony. A sztrájkokat szervező és a gázárrobbanást törvényszerűen követő élelmiszerár-robbanások miatt egyre lehetetlenebb helyzetbe jutó munkavállalók, bérből és fizetésből élők így általában a közszférában szerveznek időnként igen látványos és az országok közlekedését megbénító munkabeszüntetéseket (Romániában legutóbb nagy meglepetésre a rendőrök is béremelésért vonultak az utcára), s saját, rosszul gazdálkodó államaikat tartják sakkban. Szakértők szerint a helyzet egyre inkább ellehetetlenül, az államnak nincs pénze, a forgalomnak pedig mennie kell. Ez a róka fogta csuka politikai meséje. Ráadásul bizonyos országokban a túlbonyolított és szigorú adótörvények miatt a kis- és középvállalatok állandóan csőd szélén állva valósággal rákényszerülnek az állandó adócsalásra, hiszen ha minden feltételnek eleget tesznek, minden adót és járulékot kifizetnek, akár be is zárhatják a boltot. Amint ez az utóbbi években tömeges méretekben zajlik, és növeli a munkanélküliek számát, ami a legaggasztóbb jelenség a térségben...
