Tulajdonképpen örülnünk kellene. A kormány által végrehajtott legutóbbi költségvetés-módosítás ugyanis első ránézésre azt sugallja: több pénz jut mindenre, ami fontos.
Augusztustól emelik ugyanis az egészségügyben dolgozók fizetését, de többet visznek majd haza az oktatási alkalmazottak is. Törlik a tudományos kutatók jövedelmi adóját. 20 százalékról 9 százalékra csökken az áfakulcs több mezőgazdasági nyersanyagra és szolgáltatásra. Különítettek el pénzt a számos kismamát érintő, megnövelt gyermeknevelési támogatás kifizetésére. Ugyancsak augusztustól kezdik el kifizetni a volt képviselőknek és szenátoroknak járó luxusnyugdíjat, amelyet honatyáink mérhetetlen pofátlansággal és cinizmussal szavaztak meg saját maguk és volt kollégáik számára.
Úgy tűnik tehát, megállíthatatlanul dübörög a gazdaság, beköszöntött a Kánaán, nincs olyan ágazat, amelynek ne jutna a bőség kosarából: az oktatás, az egészségügy, a munkaügy, a mezőgazdaság mind-mind nagyobb költségvetésből gazdálkodhat. Mi több, a költségvetés módosítását szinte azonnal megérzi majd a közember is, hiszen rengeteg dolgozó több pénzt kap majd munkájáért. Mindez kétségkívül örvendetes, sőt, azt is kijelenthetjük, hogy még mindig nem elég: ennél sokkal többet kellene keresnie orvosnak, tanárnak, egyáltalán minden állami és magánszférában dolgozó romániai alkalmazottnak ahhoz, hogy a bérek bár látótávolságon belülre kerüljenek az uniós átlagtól.
Csakhogy jól tudjuk: minden költségvetés-kiigazításnak vannak vesztesei is, ha valahova több pénzt utalnak, azt valahonnan elveszik. Nem is kell sokáig kutakodnunk, hogy lássuk: az állami beruházások estek áldozatául a fogyasztás ösztönzésére szánt intézkedéseknek. A parlamenti pártok béklyójában vergődő, kényszerpályán mozgó kormánynak tehát az infrastrukturális fejlesztéseket, a nagyszabású beruházásokat kellett feláldoznia ahhoz, hogy a jóléti intézkedésekre jusson fedezet – a szállításügyi tárcától például pénzt vontak meg. Nem számíthatunk tehát áttörésre autópálya-építésekben, útjavításokban, infrastruktúra-fejlesztésben. Ráadásul az erre a célra felhasználható uniós alapok lehívása továbbra is lehetetlen küldetésnek tűnik a központi kormányzat számára – figyelmeztetnek banki elemzők. És ami gazdasági szakértők szerint még aggasztóbb, hogy jövőre, illetve 2018-ra megugorhat az államháztartási hiány is, ami kiigazító intézkedésekre – magyarán megszorításokra – kényszerítheti az új kormányt, főként, ha a választások előtti kampánylázban még néhány népjóléti intézkedést megszavaz majd a parlament.
Mindezek alapján félő, hogy nem sokáig örülhetünk majd a romániai gazdaság lendületének, a szárnyalás után pedig fájdalmas földet érés következhet.