Jelenleg becslések szerint Romániában körülbelül 22 ezer modern kori rabszolga él. Ebbe beletartoznak a kényszermunkára fogott adós rabszolgák, a szexuálisan kihasználtak, az embercsempészek áldozatai és a gyermekáldozatok. Az Argeş megyei Berevoieşti község Glămăceşti falujában egész csinos kis rabszolgatelepre bukkantak a bűnüldöző szervek. Már tizenkét éve működött hibátlanul a rendszer, míg fény derült a klán üzelmeire. Amikor lecsaptak az ellenőrök, 14 rabszolgát szabadítottak fel, közülük néhányan lakattal lezárt láncra voltak verve. A kezdetek óta mostanig több mint hatvan áldozat fordult meg a telepen. Úgy fogták, adták-vették őket, mint a középkorban Afrikában. Voltak köztük koldulók, szellemi fogyatékosok, eladósodottak, de olyan gyerekek is, akiket szellemi fogyatékos anyjuk adott el. Másokat egyszerűen az utcáról raboltak el.
Már tavaly is zúgatták, hogy a faluban történő dolgok nem éppen tiszták. A polgármester ki is küldött körülnézni egy szociális ellenőrző csoportot, de az 1200 lélekszámú falucskában – ahol a lakosság nagy része roma nemzetiségű – nem fedeztek fel semmi rendellenességet. A község rendőrei sem vettek észre gyanús dolgokat. Amikor riporter érdeklődött a történtek után, azt válaszolták, forduljon az Argeş megyei rendőrség sajtóosztályához. Azt is rebesgetik, hogy még a polgármester is dolgoztatott a rabtartó maffia áldozatai közül néhánnyal villa és pisztrángtenyészet építésénél, de ő ezt tagadja. A faluban él körülbelül 900 szavazó. A lakosság 80 százaléka analfabéta, de ennek ellenére jó szavazópolgár. És ha jól szavaz, akkor miért kellett volna bolygatni az ott történteket? Ilyen apróságokkal nem foglalkoztak, hát akkor miért törődtek volna azzal, hogy például az óvodában még vécé sincs?
A polgármestert a bűnbanda tagjai közül a faluban többen is felkérték, hogy keresztapáskodjon, amit meg is tett, hogy segítsen rajtuk, de bevallása szerint ez nem azt jelenti, hogy tudta volna, mi is történik ott. A rabszolgákat ugyebár nem a tiszta szobában tartották, ahol a keresztelő folyt, hanem legjobb esetben az istállóban. Ahogy a rabszolgatartó társadalmakban is történni szokott, itt is megestek szökések, és állítólag ekkor jelentették fel rabszolgatartóikat.
Persze a faluban mindenfélét összevissza beszélnek. Hogy a társadalmi segélyt olyanok kapják, akiknek külföldi autójuk van, viszont olyanok nem, akik jogosultak lennének rá. A közösségben a maffia által alkalmazott hallgatás törvénye uralkodott. A rabszolgatartók pedig rendesek voltak. Ha valaki felemelte szavát ellenük, kivettek egy köteg pénzt a zsebükből, és azt mondták: megöllek és el is temettetlek! Most utólag, amikor a klán húsz tagját előzetes letartóztatásba helyezték, az emberek már el merik mondani: mindenki látta, hogyan hordozták szekérderékban szolgáikat uraik.
Ha aztán elítélik őket, és börtönbe kerülnek, a bűnösök emberi jogaikra hivatkozva beperelhetik a román államot, és kártérítést követelhetnek, mivel fogva tartási körülményeik nem felelnek meg a követelményeknek. Például, ha nem jut minden tíz volt rabszolgatartó mostani fogolyra egy mosdókagyló, egy vécé és egy tusoló. Aztán az Emberi Jogok Európai Bírósága kemény kártérítéseket ítél meg nekik. Így Romániában a számítások szerint 2016-ban körülbelül egymillió euró is ütheti a reklamáló modern rabszolgatartók markát.