Azon gondolkodtam, hogy maradt-e valami napjainkban az olimpiai szellemből. Mi maradt a toleranciából, a tisztességes versenyből, az elfogadásból, vagy csak képmutatás az egész, szemfényvesztés, egyfajta önigazolás, mint a híres 1936-os berlini olimpia, amelyet Adolf Hitler nyitott meg?
Az az érzésünk, hogy ma sincs másképp. Hiszen  mesterszintre fejlesztettük azóta gyűlöletünket bizonyos népcsoportok és vallási csoportok iránt. Elég, ha az Európát fenyegető migránsveszélyre gondolunk, vagy az iszlám csoportokra, vagy egyszerűen a romákra, na meg a zsidókra. Ismerőseim között is van neonáci elveket valló személy, sajnos, és nem csak én vagyok ilyen helyzetben.   
Másik dilemmám a rendezvény anyagi oldala. A fránya olimpiai közvetítés meg a jogdíjak. Nem mindenki nézheti anyanyelvén az olimpiát. Azaz igen, de a határ jó oldalára kell születni. Ez nem mindenkinek sikerült zavaros történelmünk folyamán. Tettek róla a nagyhatalmak. Sebaj, minden állat egyenlő, de vannak egyenlőbbek, Orwell csak tudja. Megszoktuk. Az olimpiai szellem forog a sírjában… Jó elképzelés volt valamikor, de közben szép tündérmesévé silányult. Nem vagyunk naivak már.
Az olimpia túlélt sok történelmi vihart. Néró császár tudta, hogy kell egy népet kordában tartani, csak cirkuszt és kenyeret kell adni neki. Aztán egy másik császár, a Nagy Theodosius a kereszténység megszilárdulása érdekében minden „pogány” ünnepet betilt, így az olimpiai játékokat is.
 Úgy másfél évezred múlva, 1896-ban Athénban újjáéled az olimpia szelleme, és attól kezdve négyévenként rendezik meg az olimpiát. Kevesen tudják, hogy az 1920-as nyári olimpiai játékok kijelölt helyszíne eredetileg Budapest volt, de aztán Antwerpenben tartották meg. Világháborúk miatt elmaradt három olimpia: 1916-ban, 1940-ben és 1944-ben. 1924-ben rajtolnak a téli olimpiai játékok, 1948-ban a paralimpiai játékok.
Kívánok mindenkinek jó szórakozást az idei olimpiához – és azt, hogy térjen vissza az emberi értékekbe vetett hitünk.