Útközben meglátogattuk a tusnádi borvízmúzeumot, ahol Székelyföld évszázados múltú borvizeinek feltárásához, kitermeléséhez, palackozásához és felhasználásához szükséges eszközöket, felszereléseket, csomagolásokat is kiállítottak, a híres borvízkutatók képes életrajzaival együtt. Csíkszeredában az újonnan elkészült, modern, de mégis megható unitárius templomot, imaházat és környékét tekintettük meg egy liturgikus kis eseménnyel együtt. Fő célunk azonban a Mikó-várban berendezett Csontváry-tárlat volt, amelyen képzett szakember magyarázta a festmények történetét és jelentőségét. A múzeum udvarán éppen a régizene-fesztivál zajlott, és a gyermekek játékos oktatása a népi mesterségekre, az is nagyon érdekes volt. Maradt időnk a csíksomlyói kegytemplomra is, ott keresztelő folyt, és lehetőségünk adódott a Mária-szobor megérintésére.
Visszafelé a Nyerges-tetőn jöttünk, megálltunk a több száz kopjafa között, és a július 31-ei megemlékezésre is gondolva tisztelettel adóztunk az önfeláldozóan harcoló negyvennyolcas honvédeknek. A kívül-belül történelmi festményekkel, tárgyakkal, fegyverekkel díszített menedékház segített visszarepülni az időben...
Összefoglalva: a kirándulás néprajzi, kulturális, történelmi, egyházi ismeretekkel gazdagított bennünket, látni, tanulni, szórakozni és emlékezni is alkalmunk nyílt. Ilyen és ehhez hasonló körutakat érdemes szervezni!
 

N. Kányádi Mihály, Szentivánlaborfalva