Később a nevelés hatására gondolkodásmódja egyre inkább hasonlít a környezetében élőkére, de tovább fejleszti, új ötletekkel bővíti a tanultakat. Iskoláskor tájékán kezd jelentkezni az önállóság hiánya, különösen a gondolkodás terén. Már nem csak szófogadó, hanem elfogadó is, mindent úgy fogad el, ahogy a szájába adják. A tanulás folyamata gépiessé válik, fél az önálló gondolatok kinyilvánításától, hogy nehogy tévedjen, nehogy nevetségessé váljon. Iskolai teljesítménye mind egyoldalúbb, a tanulás csak a memorizálásra alapszik, egyre kevesebb az elégtétel, egyre unalmasabbnak találja az iskolát. Csak a szabadidő-tevékenységek során vagy szorult helyzetben derül ki, mennyi önálló ötlete van, sajátos látásmódja, ami mégiscsak tovább segíti a fejlődésben.

A felnőtt embernél a gondolkodás öncenzúrája már begyakorolt módszer, hiszen ez szükséges a társadalmi beilleszkedéshez. Persze, ez jó módszer lehet a felelősség elhárítására is, és ezáltal a tévedések kiküszöbölésére. ,,A főnök mondta, én csak végrehajtottam a parancsot", ,,A főnök tudja" tipikus mondatok. Van, aki megreked ebben a ,,hiánybetegségben". Ők az alkalmas emberek, hiszen mindig azt teszik — szó nélkül —, amit elvárnak tőlük. Ellenben ez nem azt jelenti, hogy soha nem gondolkodnak önállóan, ezért tudják mégis fenntartani kreatív énjüket.

Vannak azonban, akik annyira elfogadják a mások gondolatait, szabályait, hogy el is várják ezt az irányítást, félszegek, irányvesztettek nélküle. Ők az elfogadókból már befogadókká váltak. Átveszik a diktált elveket, életmódot, szórakozási formákat, nem lázongnak. Nekik mindig vezéregyéniségekre, sztárokra, trendekre van szükségük, amit egy naiv gyermek lelkesedésével képesek követni. Ha mégis csalódnának, hát keresnek gyorsan egy pótideált.