A felénk vetődő turista, ki megjárta már a nagyvilág Hyde-parkjait, s bárhol megszámlálhatta nagyvárosok utcáin és terein a különböző nemzetek, közösségek vagy éppenséggel helységek széllengette felségjeleit, csak hüledezik, tapasztalván, hogy mifelénk szigorúan büntetik nemcsak a hatóságnak nem tetsző színössze­tételek használatát, de jobb esetben reklámként bírságolják, engedélyezetlen turistajelzésként tüntetik el némely régiók identitásjeleit. Abban az országban, melyben – televízión követhette – 27 évvel ezelőtt a diktatúra ellen tüntető tömegbe lövettek, ma még nem lőnek, de kemény pénzbírsággal sújtják azokat, kik a gyülekezéshez való jogot kiharcolták, s élni is akarnak vele, még úgy is, hogy éppen nincsenek jelen.
A székely persze nem csodálkozik, csak szemébe tolja szalmakalapját s elmorzsol egy tiatyátokat bajsza alatt, mert ő nemrég azt is megérhette, hogy a párttitkár feldúlatta háza előtti virágoskertjét, s leszedette lakodalmas lova csengőjéről a bojtot, mert piros-fehér-zöldet talált benne. Nem beszélve  a rossz helyen, rossz időben eldúdolt székely himnuszról, melyért börtönrácsot is láthatott.
És mi mást tehet e nagy-nagy kánikulában, parlamenti uborkaszezonban a bukaresti újságíró, minthogy fellapoz egy megsárgult régi újságot, felidézvén, hogy mindig így ment ez Caragiale Romániájában, növekedhetett akár kétszeresére is az ország, ott csüngött fölötte állandóan a rossz lelkiismeret táplálta nemzeti kockázat veszélye. Ismét augusztus van, az egyik legnagyobb román lap e heti számából idézünk:  
„Az 1930-as években történt Galacon (Galaţi), hogy az egyik híres divatáruház tulajdonosának gesztusa élénk vitát váltott ki mind a sajtóban, mind a város utcáin. Rendkívül súlyos tettnek minősítették, hogy kirakta boltja kirakatába a magyar nemzeti zászló színeit. A két világháború közötti időszakban is tabu volt a magyar zászló színeinek használata, és ez feszültséget keltett a galaciak között.
1937-ben történt a Duna menti város Domnească utcáján. Az akkori lapok beszámolói szerint augusztus eleje semmi különösebbet nem ígért a Galacra rátelepedő rekkenő hőségen kívül. A Domnească utcai görög templom előtt fák árnyékában fiákeresek aludtak kocsijuk bakján ügyfélre várva. A lovak időnként megriadtak a módos tulajdonosok mellettük elhaladó automobiljai vagy a Domneascán lévő üzletekbe és vendéglőkbe árut szállító teherautók zajától.
»Nappal, a kánikulában kevesen jártak az utcán. Este a hölgyek, széles karimájú kalappal vagy anélkül, térdig érő nyári ruhákban, rövid ujjú ingecskékben sétáltak a galaci korzón öltönyös, kalapos vagy nyári egyenruhába öltözött férfiak kíséretében vagy nélkülük. De feltűntek olyan férfiak is, akik csak nadrágot és feltűrt ujjú fehér inget viseltek, a gallér egy-két gombját pedig kigombolták. Néha egy zakó egészítette ki ezt a viseletet. Egyesek sapkát is viseltek. Mindenki a lehetőségei és a társadalmi osztályától függően« – írja le Marius Mitrof, a Galac Megyei Művelődési Igazgatóság tanácsosa az akkori Galac szép hangulatát.
A Domnească utcán, a Regală tér – melynek közepét a hajdani covurlui-i várnagy, Costachi Negri, az egyesülési és Románia modernizálási ideáljait odaadóan szolgáló unionista politikus szobra uralta – és a Mihai Eminescu költő első kültéri szobrának s Mihail Kogălniceanu mellszobrának helyet adó Városi Park között emeletes épületek sorakoztak egymás után, szinte egymáshoz ragasztva, melyek földszintjén üzletek, emeletén pedig lakószobák vagy irodák voltak. Ebben a térségben, az egyik ilyen házban, az 5. szám alatt működött a Paula Lichtemberg tulajdonában lévő La Paula ruházati bolt. 1937. augusztus 4-ének reggelén az üzlet felkeltette a helyi hatóságok figyelmét, melyek rendkívül súlyos helyzetet állapítottak meg, ahogy arról egy korabeli újság beszámolt.
»Paula Lichtemberg gyakorlatilag életet lehelt a pletykára és a bulvárra éhes galaciak lelkébe. Corneliu Balaban felügyelő a La Paula divatáruház kirakatában a magyar nemzeti zászló színeit vette észre a kalapok pántlikáin. A felügyelő felhívta Paula asszony figyelmét, hogy ezen színek megjelenítése ebben a sorrendben nem megengedett, de a bolt tulajdonosa meg sem akarta hallani, továbbra is megtartotta a kirakatban a színeket« – magyarázza Marius Mitrof.
A divatáruház tulajdonosa csökönyösen megtagadta a magyar zászló színeinek eltávolítását, ami kellemetlen következményekkel járt rá nézve, miután Balaban felügyelő bejelentést tett a katonai hatóságoknál. Röviddel később Nuţescu repülőezredes, Bâtcă őrnagy, Lupaşcu ügyész és Stănescu hadnagy, valamint Balaban felügyelő megjelentek a Domnească utca 5. szám alatti üzletben, és elkobozták a kirakatban és az üzletben található magyar színeket.
»Az eljárás során jegyzőkönyvet vettek fel, melyet továbbítottak a helyi Katonai Törvényszéknek, Paula Lichtemberg tulajdonost pedig perbe fogták «nemzetárulás» vádjával.«
Ez az eset heves vitákat váltott ki Galacon, de a korabeli újságok nem tisztázták, hogy minden kommentár pró vagy kontra volt-e, és azt sem, hogy végül miként zárult a hatósági eljárás.”

OANA CERNAT/Adevărul