Korunk egyik őrülete, hogy vakációnkat, szabadidőnket próbáljuk szűkebb környezetünktől, országunktól minél távolabb eltölteni. Pedig itthon is van, amit nézni, megismerni. Számtalan túralehetőség közül választhatunk, az alábbiakban Orsováig, a Duna szurdokvölgyeibe, a Kis- és Nagy Kazán-szorosba vezetjük el olvasóinkat. A végcél 500 kilométerre található Sepsiszentgyörgytől, jó időbeosztással három nap alatt rengeteg látnivalót ismerhetünk meg.
Fogaras vára
Az első megálló Fogaras vára lehet, amely reggel nyolctól látogatható. A belépti díj 15 lej felnőtteknek, nyolc lej diákoknak. Az épületegyüttest szépen felújították, a külső udvar, a tárlatoknak helyet adó termek sok újdonsággal kecsegtetnek. Maga a vizesárok is látványosság, egykor 50–70 méter széles és 6 méter mély volt, az Olt folyóból töltötték fel. Szétszedhető híd vezetett át rajta a zömök kaputoronyhoz. A mai vár helyén már a XIV. század elején földdel megerősített vár állott, de első írásos említése 1456-ra tehető. Története szorosan összekapcsolódott az először 1428-ban említett Fogaras vidékével. Számos tulajdonosa, ura volt, köztük havasalföldi vajdák, erdélyi fejedelmek. A magyar vonatkozású emlékek, értékek nem tűntek el végleg a várból. Sőt, az eligazító, magyarázó feliratok legtöbbjét magyarra is lefordították – igaz, néhol vaskos helyesírási hibákkal tűzdelve, de értékeljük a jóakaratot.
A külső udvarában érdemes megtekinteni a korhűen berendezett kovácsműhelyt, a hátsó udvaron az egykori lóistálló maradványait és a bitófát, mely mellett szívesen fotózkodnak a látogatók. A belső termekben a Valer Literat Fogarasföldi Múzeum tárlatai láthatóak történeti, néprajzi és szobrászati gyűjteményekkel. Egyik terme a szélesebb vidék szász és magyar fazekas- és üvegműves központjait mutatja be, köztük sepsibükszádi üvegtárgyakat is. A népviseletek termében a környék román, magyar és szász népviseletei és egy dragusi szobabelső látható. Látványosság a börtönbástya, ahol a börtönőr „felszerelése” mellett a korabeli kínzási módszerekbe is betekinthet a látogató. Első ismert börtönőre Ambrus János (1673-ban), a börtön leltárában már korábban 12 lábbilincs, 14 kézbilincs, lábbilincsre való nehéz vasgolyók, tőke fejszével, valamint bakó pallosa szerepel – utóbbi tokostól.
Fogaras várának egyórás látogatása után a következő megálló Nagyszeben számos látnivalóval, régi központjában legalább két órát érdemes eltölteni, majd túránk „történelmi” szakasza után a Transalpina magashegyi út felé indulhatunk, kezdődhet a kalandos felvonás.
A Transalpina
A történészek szerint a mai Transalpina magashegyi utat még a rómaiak kezdték el építeni, hogy könnyebben meg tudják közelíteni a dák Sarmisegetusát. Pillanatnyilag ez az ország legmagasabb és legszebb magashegyi útja – erről mindenki meggyőződhet, ha északról délre tartva ezen a szakaszon szeli át a Parâng-hegységet. Először 2009-ben kezdték meg aszfaltozását, addig csak kalandvágyó terepautósok mertek végigmenni rajta. A modernizálásnak köszönhetően ma bárki nekivághat, de az is biztos, hogy a megnövekedett forgalom máris mutatja áldatlan hatását. Egyre több a szemét, egyre több viskót húznak fel az út két oldalán, giccseket, főtt kukoricát, „cozonac secuiesc”-et kínálnak, mindezt szívmelengető maneles körítéssel.
Szelistyénél térhetünk rá legközelebb a Transalpinára (Szászsebesnél is van csatlakozás). Az első ötven kilométer – összesen 150 km-t fogunk megtenni a hegyekben – nem is tűnik oly csodálatosnak, főként, aki már ismeri a székelyföldi fenyvesek, erdei patakok világát. De Obarsia Lotrului kis települést követően megváltozik a világ. Innentől szigorúbbak a közlekedési előírások is. A hóviszonyok függvényében általában június és október vége között van nyitva, de akkor is csak reggel hét és este nyolc óra között, és csak a 3,5 tonnánál kisebb súlyú járművek számára.
A hágón előbb két vízgyűjtő tóval találkozunk. A Tau-gátat betonból építették, legalább 50 méter magas, az Oasa valamelyest alacsonyabb, és a földgát kategóriába sorolható. Csodálatos a táj mindkét tó mentén, több vendégfogadót is találunk a környéken, ahol nem túl drágán ehetünk, ihatunk kedvünkre.
Az Oasa-tó után hirtelen emelkedünk, lassan eltűnnek a délceg fenyők, helyüket a törpefenyő veszi át. Pár perc múlva alpesi tájakon járunk, a sziklák között fű zöldell, számos juhnyáj járja a környéket. A Transalpina legmagasabb pontja az Urdele-hágón található, ahol már 2145 méter magasban járunk. Szó szerint a felhők között, és érezhető, hogy itt már ritkább a levegő. De amúgy is lélegzetelállító a látvány. Kifújja magát az ember, amikor a hegy túloldalán meglátja Ranca üdülőtelepet. A hely főleg télen zsúfolt, több sípálya, korcsolyapálya, erdei csúszda várja a vendégeket (télen Târgu Jiu felől közelíthető meg). Egyre-másra épülnek a panziók, vendégházak, és borítékolható: épp nagy népszerűsége miatt fogja elveszíteni varázsát. Ranca után tovább ereszkedve Târgu Jiu felé még megnézhetünk két látványosságot, a Muierii és a Polovragi barlangokat. Mindkét tárnát csak idegenvezetővel lehet látogatni, napközben minden egész órában indulnak a csoportok.
Tovább utazva Orsova helységet kell beírnunk a GPS készülékbe, még 150 km út áll innen előttünk.
A Kis- és Nagy-Kazán- szorosok
Ha mindent jól terveztünk, betartottuk az ütemtervet, este kilenc óra körül a Duna partjára érkezünk. Orsován több panzió között válogathatunk. Még több a szálláshely, ha tovább megyünk Ómoldova felé, a Kazán-szorosok előtti, utáni hatalmas öblök partjain tucatjával állnak a vendégfogadók.
A mai Orsova a hetvenes években épült. Korábban a régi Duna-mederhez közelebb volt a település, a Vaskapu vízi erőmű megépítésével jelentősen megnövekedett a vízállás, a régi város – és Ada Kaleh szigete minden régiségével együtt – víz alá került. Érdekes, hogy a kommunista kor emlékét mindezek ellenére őrzik Orsován. Régi üzemen még mindig ott díszeleg az Éljen a Román Szocialista Köztársaság! felirat. De ennél meglepőbb, hogy az egyik épülő ingatlanon most is kitűzték Ceauşescu legalább két méter magas portréját. Amúgy koszos a kisváros, a balkáni mentalitást nem tudják legyűrni a lakosok. De nem ezért érdemes ide látogatni. Ha kialudtuk magunkat, hajóra ülhetünk, és a büdzsé függvényében egyórás, de akár három óráig tartó utazást is tehetünk a Dunán. Érdemes Decebal szobra mellett hajóra szállni, innen a legolcsóbb az utazás.
A Kis- és Nagy-Kazán-szoros lényegében a Kárpátokat választja el a Balkántól. Hosszú ideig csak bizonyos időszakokban volt járható hajók számára, az Al-Duna szabályozásának gondolatát Széchenyi István vetette fel, s a terveket Vásárhelyi Pállal készíttette el. A munkálatokat már 1834-ben elkezdték. A Nagy-Kazán bejáratánál 100–110 méter most a Duna mélysége, a szorosokban 60–70 méter – ez a Vaskapu vízi erőművek duzzasztógátjainak köszönhető –, de a nagyobb hajók így is csak helyi kormányosok vezetésével hajózhatják végig.
A Kis-Kazán-szorosban a hegyoldalban elsőként a Mraconia kolostor tárul elénk. Az eredeti épület most víz alatt, a hetvenes években építették a sziklafalba. A Kis- és Nagy-Kazán-szoros határán található a Dubova-öböl. Mint egy kisebb tenger, körbeépítve turisztikai létesítményekkel.
A Nagy-Kazán-szoros két látványossága a Veteran- és Ponicova-barlang. Előbbi hatlejes belépti díj ellenében látogatható, csak csónakkal közelíthető meg. Az idegenvezetők próbálják összefüggésbe hozni Zamoklész dák istennel, de a csónakosok valósághoz közelebbi magyarázatot adnak. Az első világháborúban néhány osztrák-magyar katona tanyázott a háromszintű barlangban (az alsó szint most víz alatt van), és innen figyelte a mozgást a Dunán. Azért Veteran-barlang, mert olasz származású tisztjüket Veteraninak hívták. Kissé feljebb található a Polovrac-barlang. Nyílása a víz szintjénél van. Az első húsz méteren harminc méter mély a víz benne, a kisebb sétahajók be is mehetnek. Tovább száraz, át lehet menni rajta, és 1600 méter után a hegy túloldalán érhet ki a vándor.
A vízi túra után még körül lehet nézni Orsován. Jó tudni, hogy 1849. augusztus 17-én más magyar forradalmárokkal együtt itt hagyta el Magyarországot Kossuth Lajos. Szemere Bertalan a Cserna torkolata alatt emelkedő Allion-hegy tövében, a Habsburg és az Ottomán Birodalom közötti senki földjén ásta el a magyar Szent Koronát. 1853. szeptember 8-án a korona után folytatott nyomozás eredménnyel járt, és a császári hatóság azon a helyen találta meg, ahol Szemere négy évvel korábban elásta. A helyre Ferencz József emlékkápolnát építtetett. Különben a Gesta Hungarorum Urscia néven említi Orsovát a Glad román vezér és a magyar törzsek 934-es összetűzése alkalmával. A Vaskapu vízi erőműnél a létesítmény múzeumát lehet meglátogatni, lifttel a turbinákig lehet ereszkedni, de érdekes a vízlépcső működésének megtekintése is.
Lazítás Herkulesfürdőn
Orsova után Herkulesfürdő felé vehetjük utunkat, ahol kipihenhetjük eddigi fáradozásainkat. Az üdülőtelepen számos szálloda, panzió működik. Termál- és kénes-vizes medencék, wellnessközpontok között válogathatunk, a régi központban a királyi nyaralót is szemügyre vehetjük. Érdemes körülnézni a környéken, ha ma már nem is a régi pompájában látjuk a fürdőt, megérthetjük, miért nevezték egykor a magyar korona egyik ékkövének. A Duna partján, Herkulesfürdőn is egykori magyar földön járhatunk – ezért is érdemes megtenni a háromnapos túrát.
