Országos szinten komoly erőfeszítéseket tesznek azért, hogy piachoz jussanak a hazai gazdák által megtermelt termékek, hús- és tejkészítmények, zöldségek, gyümölcsök. A nagy áruházláncokat próbálják kényszeríteni, hogy a polcaikon lévő áru legalább fele az országban készüljön. A kereskedők ezt nem akarják, azzal érvelnek, Románia nem tud megfelelő mennyiségű és minőségű élelmiszert előállítani, ezért van szükségük az import termékekre. Nem vagyunk hivatottak eldönteni, kinek van igaza, mint sok esetben, az igazság valahol középen.
De vannak más szempontok, melyekre érdemes lenne odafigyelni. Például, hogy mennyire vagyunk hazafiak a hazai termékek vásárlását illetően. Magyarán a kérdés: szívesebben vásároljuk a székelyföldi, erdélyi, romániai gazdák termékeit, vagy a szebben csomagolt, de ki tudja, milyen minőségű külföldi áru mellett döntünk?
A tapasztalat lesújtó. Az még érthető, hogy a városlakók áruházakból beszerzett termékekkel töltik fel hűtőiket. De az semmiképp nem érthető – és el nem fogadható –, ha már faluhelyen is nagyon sokan üzletből vásárolják a tejet, a tojást, sajtot, még a szalonnát is. Közben a szomszéd nyakára romlik mindez. A tehenes gazdánál egy lej ötven baniért lehet megszegődni a tejet, ha kell, haza is viszik. A házi tojás ötven bani, mindig friss, nem tápos tyúk tojta. A szalonna gabonán nevelt disznótól származik, természetes fűszerekkel pácolták, fakorpával füstölték, a sajt friss füvet legelő tehén tejéből készült. De ez mind nem jó. Jó viszont a kartondobozba csomagolt, lezsírozott tejporból készült tej négy lejért, a tápos, műtyúktól és -disznótól származó tojás és szalonna, a növényi zsírokból kotyvasztott sajt.
És mindeközben a mi gazdáink panaszkodnak, hogy nem tudják értékesíteni terményeiket, termékeiket. Közösségi feladat kell legyen, hogy a szomszédban, a faluban megtermelt élelmet vásárolja mindenki. Ha mi nem karoljuk fel termelőinket, kinek a segítségére támaszkodhatnak? Senkiére. Fel kell számolniuk gazdaságukat, előbb-utóbb áruba kell bocsátaniuk portékájukat. És akkor azon fogunk sírni, hogy milyen messziről érkezett szomszéddal áldott meg a Fennvaló…