Nyakunkon a helyhatósági választás, a politikusok, a közélet más szereplői jó ideje csak a fejlesztési stratégiákról, sikerekről vagy tervekről beszélnek, miközben a kisember, illetve az ország lakosságának zöme kisszerű, napi megélhetési gondokkal küzd.
Mert a két évvel ezelőtt elszabadult infláció nem akar szűnni, a tavasz első két hónapjában, márciusban és áprilisban újabb 9,8 százalékkal drágult az étolaj, 1,2 százalékkal a gyümölcs és zöldségfélék, 1,2 százalékkal a hús és hústermékek, valamivel egy százalék alatti átlaggal nőtt a tej és tejkészítmények ára. És hétről hétre drágább lesz a benzin, a motorolaj. Ami, tudjuk, nem marad következmények nélkül.
Nehéz az élet, sok gonddal jár, s megeshet, hogy e napi krajcároskodásba belefáradt embereknek nem lesz túl nagy kedvük a választáshoz. Ráadásul a magyar lakosság körében legutóbb készített felmérések is azt látszanak igazolni, hogy a megkérdezettek zömét leginkább a megélhetési gondok foglalkoztatják, a jövedelmek növekedését, a nyugdíjak újabb emelését, az egyre nagyobb gondot okozó lakásproblémák rendezését, a látványosan leromlott egészségügyi ellátás javulását várják, és örülnének, ha az adók, az ezernyi illetékféleségek csökkennének, ha a korrupció mind országos, mind helyi szinten féken tartható lenne. A felmérésekből kiderül, a magyarságot élénken foglalkoztatja a kisebbségek jogállására vonatkozó törvény elfogadása is, hisz választások előtt vagy után, de naponta tapasztalja, hogy a többségi nemzet, illetve a kormányzó vagy épp nem kormányon lévő román pártok bármely pillanatban felpiszkálható magyarellenessége befolyásolja életét, főképp rontja közérzetét.
A kormány hurráoptimista helyzetértékelését, miszerint dübörög a gazdaság, ugrásra kész a dák tigris, s ráadásul az elmúlt több mint három év alatt soha nem tapasztalt mértékben nőttek a bérek és nyugdíjak, szociális juttatások, mintha cáfolná az élet s a jövedelmeket elmorzsoló infláció jelenléte, amit a közgazdászok a kis jövedelmű emberek legkegyetlenebb adójának tartanak.
A magyar megyékben élők az országos átlagnál is szerényebb jövedelme, az itteni gazdaság stagnálása, az infrastruktúra fejletlensége azt mutatja, hogy e tájakon több a feladat, s emiatt jobban meg kell válogatni azokat, akikre a települések és lakóiknak sorsát, jövőjét bízzuk, s mindenképp választani kell! Mert a helyzet nehéz, de nem reménytelen.
