Farcádi Botond
Piaci alkudozások hangulatát idézi az RMDSZ és az MPP hétvégi csíkszeredai találkozója – legalábbis az erről szóló hivatalos közlemények alapján. A polgáriak sajtóközleménye szerint Biró Zsolt pártelnök három biztos befutó helyet kér a szövetség listáin, Kelemen Hunorék egyelőre kettőt ajánlottak fel, derül ki az RMDSZ tájékoztatójából. De ne aggódjunk oly nagyon, valahogy majd csak kiegyeznek, az „együttműködési szándékot” ugyanis jó erősen „megerősítették” – ezt mindkét párt hangsúlyozta.
Itt tartunk tehát, ez az erdélyi magyar politikai élet színvonala 2016-ban. A „felek” arra sem veszik a fáradságot, hogy szót ejtsenek bár néhány politikai célkitűzésről – hogy ne használjunk olyan nagy szavakat, mint elvek, értékek, víziók stb. –, amelyeket meg szeretnének valósítani, és amelyek esetleg érdekelhetnék az erdélyi magyar választókat. Egy szó sincs a kisebbségi jogok bővítéséről vagy legalább a már törvényben biztosított nyelvi jogok alkalmazásáról, a magyar közösség gazdasági helyzetének javítását célzó intézkedésekről, a különféle autonómiaformák előmozdításáról, valamiféle közös stratégia kidolgozásáról a hamarosan újra napirendre kerülő régiósítás és alkotmánymódosítás ügyében.
Tisztáztak néhány elvi kérdést, szó esett egy közös választási program kidolgozásáról, a kampány-előkészületekről, a külföldön tartózkodó magyarok választási regisztrációra való buzdításáról – tájékoztat példás tömörséggel az MPP közleménye. Hogy melyek lehettek azok a tisztázásra szoruló elvi kérdések, esetleg mihez ragaszkodnak majd ama bizonyos közös választási program kidolgozása során, arról egy szó sincs. Beszúrtak még néhány jól hangzó jelzős szerkezetet, mint a „felelős politika” meg a „világos célok”, de hogy pontosan mire gondoltak, talán maguk sem tudják. Még nagyobb kihívást jelent ama zárómondat értelmezése, mely szerint „garanciákat” várnak „a párt identitásának és entitásának megőrzése tekintetében”, szerintük ugyanis csak így fogadható el „az RMDSZ-lista mint összmagyar lista”. Az alighanem örök talány marad, hogy mitől válna összmagyarrá az RMDSZ-lista csak azért, mert az MPP megőrizné „identitását és entitását”, annál is inkább, mert nagyon úgy tűnik, a polgári alakulatnak lassan nemcsak „identitása” vagy „entitása” nincsen, de tagsága és választói is alig.
Hármat kérnek, kettőt adnak – mandátumszámokról, befutó helyekről, jól fizető parlamenti tisztségekről szólt a csíkszeredai egyeztetés. A pártok vezetői piaci kofákként adnak-vesznek, alkudoznak, nemsokára talán az áldomást is megisszák. Csak azt nem tudjuk, mit nyer e vásárral az erdélyi magyarság.
