Gyárfás Jenő lokálpatrióta festőművészünk illusztráló művészetének újabb, eddig ismeretlen alkotásáról van szó: egy rajzokkal, dekorációs elemekkel gazdagon ellátott díszpolgári oklevélről, amelyet Sepsiszentgyörgy elöljárósága 1894-ben ajándékozott Beksics Gusztáv miniszteri tanácsosnak, a város országgyűlési képviselőjének. Beksics Gusztáv (1847–1906)  húsz éven át szakértelemmel és odaadással képviselte a város érdekeit a parlamentben.  Széles körű összeköttetéseivel hasznos szolgálatokat tett városunknak, amelynek gyors ütemű fejlődése és modernizálódása éppen erre az időre tehető. (Többek között szerepe volt abban is, hogy éppen nálunk  létesült a dohánygyár.) A szépirodalmi tehetséggel is megáldott szabadelvű (liberális) politikust a székelység jóindulatú és önzetlen barátjaként emlegették. Díszpolgári oklevelét 1894. október 28-án adta át Budapesten a Gödri Ferenc által vezetett küldöttség.
Eddig Gyárfás Jenő két, hasonlóan kivitelezett munkájáról volt tudomásunk. A helyi kaszinó 1893 novemberében a  Gyárfás festette, a Szent Anna-tó legendáját megelevenítő oklevéllel, majd 1894 januárjában díszalbummal kedveskedett az ötvenéves írói jubileumát ünneplő Jókai Mórnak (lásd: Cserey Zoltán–József Álmos: Sepsiszentgyörgy képes története, 2011, 219–220. oldal). Ez ma a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum tulajdona. 1897-ben Potsa József főispánságának 20. évfordulója alkalmából a megye elöljárósága „Háromszék közönségének nevében” zománcozott, ékkövekkel kirakott, fémdomborításokkal díszített fedelű, bársonnyal bélelt dobozba elhelyezett emlékalbummal ajándékozta meg szeretett főispánját. Az album lapjai kartonból készültek, illusztrált keretes lapjaira a megyei intézmények  tagjainak fényképe került. Az album tervét és kivitelezését  ezúttal is Gyárfás Jenőre bízták. Első két lapja ismételten dicséri Gyárfás díszítőművészi adottságait. (lásd uo. – 165–166. oldal). Ma a Székely Nemzeti Múzeum birtokában van.
A most felbukkant album stílusában és kivitelezésében nagy hasonlóságot mutat a Jókainak ajándékozott albummal. Átlósan kék-fehér színű borítója bal felső sarkában fémből készült füzérdísz keretben Sepsiszentgyörgy város maihoz hasonló címerét látjuk. (Ebből arra is következtethetünk, hogy a díszalbum borítója ornamentikájának ötlete az akkor még városi főjegyző ifj. Gödri Ferencé lehetett, hiszen az általa 1894 augusztusában elfogadásra indítványozott címertervet a már ez év májusában elkészült  albumra nemcsak dekorációként, hanem a város jövőbeni címereként is javasolta.) A lap jobb alsó sarkában Háromszék és a magyar nemzet Kossuth-címerét fedezzük fel, középen  pedig a címzett névbetűit (BG) látjuk.
Az albumnak három, merített papírból készült oldala van. Az elsőn az adományozó piros, valamint a címzett  kék betűkkel írt nevét és az 1894-es évszámot olvashatjuk. A második és harmadik oldalon a középkori kódexekre emlékeztető, különböző vastagságú ecsetekkel és tollszemmel írt, gyönyörű betűkkel az adományozói szöveg olvasható: „MI, Sepsi Szent-György város TANÁCSA és KÉPVISELŐ-TESTÜLETE, a város közönsége nevében emlékezetül adjuk mindazoknak a kiket illet; jelenben élőknek úgy, mint jövőben következendőknek, hogy: MÉLTÓSÁGOS BEKSICS GUSZTÁV MINISTERI TANÁCSOS ÚRAT Városunknak egy évtizeden át egyértelmüleg szeretett és tisztelt országgyülési képviselőjét, ...szabadelvü eszmék fáradhatatlan képviselőjét... A magyar állameszme ÉS SZÉKELY NEMZETÜNK ÉRDEKEINEK legbuzgóbb előharczosát, leghivebb barátját… szerény Székely városunk előhaladása érdekében sok éven át lankadatlan buzgalommal teljesitett önzetlen és szép sikerekkel koronázott faradozá- (2.oldal) saiért, irányúnkban minden időben tanusitott szeretettelyes magatartásáért; folyó 1894 évi Május hó 5-éntartott képviselő-testületi közgyülésünkben egyhangulag és lelkesedéssel Sepsi-Szent György város Diszpolgárának választotta. Minek örök emlékezétére és erősségére adjuk ezen diszpolgári oklevelünket. Kelt: Sepsi-Szent György városban, az Úrnak ezernyolcszáz-kilencvennegyedik esztendejében” (3. oldal). Aláírják: Császár Bálint polgármester, ifj. Gödri Ferenc főjegyző.
A második oldal felső felét a liberalizmus szelleme hatja át. Középen a lebegő Libertast, a szabadság megszemélyesítőjének fehér ruhás nőalakját látjuk, jobbjában fáklyával, amint a liberalizmus szót baljával az égre festi. A mögötte levő nő a Kossuth-címert, a háttérben  Beksics Gusztáv a nemzeti trikolórt emeli a magasba. Alattuk girlandokkal övezve a már említett városcímert, a lap bal szélén rombuszos keretbe a vártemplomot, a harangot és egy székely férfi alakját helyezte Gyárfás. A szöveg S betűjének vonalán belül Beksics alakja tűnik fel a parlamentben, a kezében tollat tartó, emelt fejű, ülő alakban pedig mintha ifj. Gödri Ferencet ismernénk fel. A jobb alsó sarokba került Beksics arcképe, ez alatt olvasható Gyárfás Jenő festői aláírása is.
A második oldal hátterében a piactér fő épületsora körvonalazódik: a régi városháza (ma színház) és a Mikó-kollégium. A piactéren át a távolból közeledő,  nemzeti színű zászlókkal felvonulók hosszú sora bontakozik ki. A szövegrész D iniciáléjából kék ruhás nőalak emelkedik ki. A lap alján olvasható Kovács Bálint polgármester és ifj. Gödri Ferenc főjegyző saját kezű aláírása.
Mindkét akvarell hátterét a színek finom fátyla teszi légiessé.
Az album állapota kissé sérült. A borítólapjára erősített fémdíszek kopottak, fellazultak, lapjai egykori nedves körülmények közötti tárolásról tanúskodnak. Mindennek ellenére jelentős kincs, amelynek előkerülése más díszpolgári oklevelek hollétének felkutatására sarkall. Csak futólag célzunk itt Kossuth Lajos, Wlassics Gyula közoktatási vagy Lukács László pénzügyminiszter díszpolgári oklevelére. Vajon ezeket is Gyárfás Jenő illusztrálta? Hol, kinek vagy milyen intézménynek a tulajdonában rejtőznek?