Lehetne vitát kezdeményezni arról, hogy mi lesz a Kommandóhoz hasonló elszigetelt hegyvidéki kis falvak sorsa, miután az ipar megszűnt, munkahelyek nincsenek, a vendégforgalom felvirágzását pedig az infrastruktúra állapota akadályozza. El lehetne gondolkodni azon, hogy milyen kikapcsolódási lehetősége van mindazoknak, akik nem ritkán zord körülmények között, a legközelebbi kisvárostól, várostól több tucat kilométerre és legalább órányira élik mindennapjaikat becsületes, de kemény fizikai munkával keresve kenyerüket.
Vagy legalább meg lehetne kísérelni tájékozódni, mielőtt könyörtelenül ítéletet mondunk minden és mindenki fölött. Mert pár másodperces Google-keresésből azonnal kiderülhet a Budapesten élők számára is, hogy Kommandó sem nem egyetemi város, sem nem kulturális központ. Elszigetelt kis falucska a Lakóca aljában, ahol télen a hóünnep, nyáron a falunap jelenti jóformán az egyetlen kikapcsolódási, szórakozási lehetőséget. És ahol ilyen alkalmakkor hagyományossá váltak a vonatos, vidám jelenetek, amelyek során helyiek szórakoztatják a közönséget egy általuk kitalált és rendezett paródiával – ehhez hasonló volt a téli kergeverseny is. 2013-ban például rablótámadást utánoztak: a kormány által a településnek szánt kormánytámogatásra csaptak le, egy évvel később az indiánok harca volt a téma: Kommancsföld lakóinak kellett megvédeniük területüket a vasútépítő sápadtarcúak ellen.
Hogy ezek a jelenetek milyen szintűek és minőségűek, arról lehet vitatkozni (bár nem biztos, hogy érdemes), miként arról is, hogy mennyire volt szerencsés az idei falunapokon bemutatott paródia témája. De egy percig sem szabad feledni, hogy mindez hagyomány lett, elsősorban a szórakoztatást szolgálja. És talán azt sem érdektelen szem előtt tartani, hogy évről évre Kommandó ad otthont a cigányfolklór-tábornak, ahol a cigány népi kultúra alkotásaival ismerkedhetnek az amúgy szép számban jelentkező érdeklődők. És – láss csodát, Budapest! – semmiféle atrocitás nem éri a táborba látogató cigányokat. Mint ahogy azt is biztosan tudjuk: ha valóban háborús menekültek keverednének Kommandóra, a helyiek minden bizonnyal étellel, itallal, fedéllel kínálnák...
Szóval, rengeteg mindenről lehetne és kellene is beszélni, vitázni. Csak ehhez előbb időt kellene áldozni a tények megismerésére, nyitottnak lenni más vélemények meghallgatására, esetleg érvelni kellene nyugodtan, higgadtan. Hát nem könnyebb azonnal megbélyegezni a kommandóiakat, hisztérikus hangvételű írásokban uszítani az erdélyi magyarok ellen, konspirációelméleteket gyártani csak azért, hogy Orbán Viktorba rúghassanak egyet, miként azt a magyarországi baloldali sajtó tette gyűlölködést kiáltó gyűlölködőikkel? Hisztériakeltésük csúcsaként, a kommandói falunap kapcsán  rejtett politikai össze­függéseket keresve (?!) attól sem riadtak vissza, hogy számon kérjék a helyi sajtót, egyáltalán miért számolt be az eseményről, amely minden bizonnyal csak az október 2-i kvótareferendum kampány része lehet. Már látjuk is lelki szemeink előtt, amint Orbán Viktor budapesti irodájából felhívja Kocsis Bélát, Kommandó polgármesterét: figyelj, Béla, aztán nehogy kimaradjon a falunapok programjából az a migránsvonatozás, mennyit dolgoztunk rajta... Innen már csak egy lépés, hogy az egyéni szabadságjogok élharcosai maguk követeljék a cenzúrát, korlátozzák a szabad véleménynyilvánítás jogát, kirekesszenek, börtönbe vessenek minden másként gondolkodót.
Mindehhez nehéz bármit is hozzáfűzni. Annyit azért üzennénk Budapestre, hogy ők is értsék: az élet néha egyszerűbb, mint azt a napi politikai acsarkodásba beleszédült elemzők, újságírók vagy pártfanatikusok hiszik. Székelyföldön, Erdélyben még nem fajult odáig a megosztottság és a gyűlölködés, hogy mindenkinek mindenről Orbán Viktor és a kvótareferendum jusson eszébe. Ítélkezés helyett inkább látogassanak el Kommandóra, ismerjék meg az ott élőket, sétáljanak egyet a közeli fenyőerdőben – a helyiek szerint ott vannak a legközelebb a Jóistenhez.