Értjük ezalatt, hogy az önkormányzati választásokon – tetszik, nem tetszik a szövetség vezetőinek – az erdélyi magyar választópolgárok nagyjából hatvan százaléka egyszerűen az urnák közelébe sem ment. Vagyis, amint azt az elnök is elismerte, nem sikerült kellőképpen mozgósítani, eljuttatni az üzenetet az emberekhez. Kis számítás után ráadásként kiderül: az általános támogatottság öt százalék alatti volt.
Decemberben következik a parlamenti választás, és ezúttal a távolmaradásnak már sokkal komolyabb tétje van: a központi képviselet milyensége, súlya. Azt ugyanis nyugodt lélekkel nem lehet állítani, hogy az alternatív bejutási küszöb nyújtotta inkább csak szimbolikus képviselet bármire is elég lenne. Adja magát a kérdés, mit tud a szövetség üzenni, mivel tud előrukkolni, hogy a politikától megcsömörlötteket, a csalódottakat vagy egyszerűen az érdekteleneket mégis szavazásra bírja. Új és erős üzenetre, hívó szóra nagy szükség lenne, hiszen a kormányon lét fontosságának ismételgetése – leegyszerűsítve: így jut több pénz beruházásokra, fejlesztésekre – az autonómia­statútum – „amely az asztalon, és nem a fiókban fekszik, és megfelelő pillanatban be is nyújtják a parlamentben” – és az önrendelkezés ügye – a „közösségért dolgozunk”, „a magyar ügyet képviseljük” – egyre kevésbé érinti meg a szavazópolgárt. Immár augusztus közepén járunk, az RMDSZ berkeiből pedig továbbra sem érkezik olyan jelzés, hogy megtalálták volna a megoldást.
Persze, az üzenet mellett nem mindegy az sem, éppen ki tolmácsolja azt. Megújulást, váltást ígér az RMDSZ, sokan visszalépnek, nem folytatják a régi gárdából. Hogy helyettük kik kerülnek fel a listákra, még nem tudni, Kelemen Hunor szavaiból viszont némileg az volt kiérezhető: egyelőre még nekik sem tiszta a kép. Az elnök szerint várják a jelentkezőket, főként a fiatalokat. Hiteles, jó szakembereket, a közösség iránt elkötelezetteket, ha lehet, olyanokat, akik eddig már bizonyítottak. Az elvándorlást, a kiábrándultságot, a közélettől való elfordulást szem előtt tartva azért megkérdeznénk: hányan vannak, akik ezeknek az elvárásoknak megfelelnek?
Mindezek alapján érthető, a szövetség miért nem kezeli prioritásként a választások után felálló esetleges koalíció kérdését, avagy a szintén esetleges kormányra lépést. Az önkormányzati választásokkal ellentétben most nem nyerni kell, talán nem túlzás állítani, hogy eljött az a perc, amikor bizony az (ott)lét a tét. Az pedig egyáltalán nem borítékolható, negyedszázad után először még úgy sem, ha a Magyar Polgári Párt jelöltjei is helyet kapnak az RMDSZ listáin.