Éppen ezért úgy gondolom, magyarázattal tartozom azoknak, akik rám szavaztak. Öt év bukaresti tartózkodás után döntöttem úgy, hogy hazatérek szülővárosomba, és igyekszem bepótolni azt, amit távollétem ideje alatt leginkább hiányoltam: a tevékeny részvételt közösségünk életében. Úgy gondoltam, hogy vannak dolgok, amiken változtatni lehet, és kell. Hosszas fontolgatás után, és annak ellenére, hogy nem értek teljesen egyet az RMDSZ stratégiájával, arra a következtetésre jutottam, hogy egyetlen járható út van, tanácstagként indulni a helyhatósági választásokon. Kilépésem oka az, hogy időközben — és talán kicsit késve — feltűnt egy lehetőség, amely által a nyolc éve többnyire egyszínű RMDSZ-es tanács összetétele megváltozhat: megalakult az MPP helyi szervezete. Ugyanúgy, ahogy az RMDSZ-ével, az MPP stratégiájával sem tudok teljesen azonosulni, de úgy látom, hogy egy többszínű tanács nagyobb lehetőséget nyújt a változásra, és bízom az MPP polgármester-jelöltjében, Rácz Károlyban. Továbbá bízom abban, hogy — más településektől eltérően — Kézdivásárhelyen nem lesz a magyar a magyarnak ellensége, és a változást támogatókat nem fogják ellenfélként vagy ellenségként kezelni. Bízom a kézdivásárhelyi szavazópolgárok józan ítéletében, és hiszem, hogy megértik, a változtatni akarás nem romboló, hanem építő szándékú, és mindenki hasznára történik. Felvállalt célomtól nem félre, nem szembe, hanem a nekem bizalmat szavazók mellé álltam, és dolgozni fogok azért, hogy legyen életképes perspektívája az itt felnövő gyermekeknek, hogy ne kelljen hazacsalogatni őket, miután elengedtük feltarisznyálva tudással, szeretettel és szülővárosuk iránti felelősségtudattal.

Mert hiszem azt — és ez helyszűke miatt, sajnos, kimaradt a kampányindító bemutatkozó szövegemből —, hogy annyira érdemeljük meg fiataljainkat, amennyire megbecsüljük őket.

SZÁSZ KATALIN