Bár augusztus rekkenősége, a nyári barangolások miatt halványul a márciusban és októberben megszokott ünnepi fény, mint minden igaz ünnep esetén, a szokásos külsőségek mellett a mostani is lehetőséget biztosít arra, hogy ki értelmét látja, elgondolkodjék a lényegen, keresse a pillanat igazi értékét. Erre bátorít Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek is, mondván, Szent István a magyarság megmaradásának jelképes alakja, aki a kereszténység felvételével perspektívát adott népének, aki modern politikusként egyszerre volt hű saját népéhez, kultúrájához, és vette „érzékenyen és tapintatosan figyelembe a körülöttünk élő népek valóságát”. Egy békés Európán belül akart megteremteni egy fejlett, érett Magyarországot, öröksége pedig ma is arra kötelez, hogy „mind egyénileg, mind közösségileg elgondolkozzunk létünk, a magyar nemzet létének értelméről”.
Kik tehát nem láthatnak ünnepi tűzijátékot, ám lényeges kérdésekre keresgélnének válaszokat,  töprenghetnek a bíboros felvetésein. Beszélhetünk-e ma békés Európáról? Mi vár az ezeréves, államiságát büszkén hirdető magyar nemzetre az anyaországban, illetve határain kívül? A lehetséges válaszok mindenikében valamiféle módon ott lapul a bizonytalanság, mely egyre jobban megrendíti Európát, de térségünkbe is beszivárog. Mi több, István király emlékezetes és oly sokat idézett, a vendégek befogadásáról szóló intelme, miszerint „az egy- nyelvű és egyszokású ország gyenge és esendő”, ma már magyarázható, értelmezhető. Pedig fiához, Imre herceghez intézett parancsát, „hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsad és becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak”, kétségkívül jó szándékkal írta, s felhívása nemes lelkületről tesz tanúbizonyságot. Csakhogy azóta deformálódott a világ, s lehet, ma már maga az államalapító is másként tekintene e gondolatára.
Hát akkor mi marad, ami e bizonytalanságözönben bizonyosságot jelent? Mi ezer év óta töretlen? Támaszkodhatunk Szent István tizedik, „a kegyességről és irgalmasságról, valamint a többi erényről” szóló intelmére, melyben rögzíti: „az erények mértéke teszi teljessé a királyok koronáját”. Kegyességre, irgalmasságra, türelemre, alázatosságra, mértékletességre inti fiát, de erősséget is kér tőle. „Légy szelíd, hogy sohase harcolj az igazság ellen. Légy becsületes, hogy szándékosan soha senkit gyalázattal ne illess.”
És ezek az erények ma is bizonyosságot, mi több, erőt jelentenek.