A volt csavargyár munkaközösségének képviselői több évvel ezelőtt valóban megkerestek, és közölték, hogy találkozni szeretnének a mai Állami Privatizációs Hatóság (AVAS) akkori jogelődjének (akkor APAPS, korábban FPS) vezetőségével. A több mint harmincfős csavargyári küldöttséget a szenátus épületében fogadtam/fogadtuk, majd átmentem velük az említett hatóság székhelyére (volt Elvila-székház). Ott Iacob Zelenco akkori államtitkár (az intézmény második embere, akivel már korábban egyeztettem a megbeszélés időpontját) ötödmagával fogadott minket (a több mint harminc egykori csavargyári alkalmazottat és jómagamat). A találkozó kb. egy órát, 1 óra 15 percet tartott. Az államtitkár és munkatársai nem találtak rendellenességeket a privatizációs iratokban, csupán azt jegyezték meg, hogy a környezetvédelmi illeték esetében van valami hátralék. A küldöttség tagjaival együtt érkeztem a tárgyalóterembe, és egyszerre hagytuk el azt. Talán a több mint harminc személy közül akadnak olyanok, akik erre emlékeznek. A delegáció néhány tagja szeretett volna Ovidiu Muşetescu miniszterrel, az APAPS akkori elnökével is találkozni (aki éppen akkor hosszan tárgyalt a Zsil völgyéből érkezett népes küldöttség megbízottaival) — abban maradtunk, hogy a következő hetekben ezt a találkozót összehozzuk, és addig e kérdésben nem nyilatkozunk. Két nappal a kézdivásárhelyiek ottjárta után, bukaresti küldetésük kapcsán egy fővárosi román nyelvű, nagy példányszámú napilapban támadó, elmarasztaló cikk jelent meg az APAPS vezetőségéről. A fő érintett személyesen megkeresett a szenátusban, és elém terítette a lapot. Értésemre adta, hogy ezt így nem szabad csinálni, az egész intézményben nagy a felháborodás a ,,hátbatámadás" miatt. Meg volt győződve, hogy én vagyok a cikk értelmi szerzője. Tény, hogy a kézdivásárhelyieket én vittem oda, de az említett cikkhez semmi közöm nem volt (talán a volt csavargyári küldöttség tagjai közül vannak, akik tudnak születésének körülményeiről), s ahogy a ,,harmincakkal" odamentem, megtettem volna a ,,négyekkel" is. Az újságcikk azonban egyik napról a másikra kihúzta lábam alól a szőnyeget, mozgásterem, tárgyalási lehetőségem az APAPS vonatkozásában nullára csökkent. Leegyszerűsítve: ha egy dologban ma valaki segítségét kérem, holnap azt kipellengérezem, a sajtóban elverem rajta a port, holnapután már nem mehetek hozzá újra, hogy segítségét kérjem.

Tudom, hogy a hajdani csavargyári alkalmazottak között — az egykor tekintélyes, jól menő vállalat sorsának alakulása miatt — vannak csalódott, elkedvetlenedett, elkeseredett és felháborodott emberek. Nem alaptalanul, megértem. De ez nem szolgáltathat okot és jogot senkinek, hogy — egy dolgot összefüggéseiből kiragadva, az előzményeket teljesen mellőzve — mást (enyhén szólva) elmarasztaljon, még akkor sem, ha politikáról vagy ahhoz kapcsolódó területről van szó.

Tisztelettel,

NÉMETH CSABA szenátor, Kézdivásárhely