Bár készültem, végül mégsem neveztem be semmilyen sportágban, mert azt hallottam a korán odaért sportolóktól, hogy az olimpiai létesítmények nem mind készültek el idejében, és nekik például takarítaniuk vagy villanyt szerelniük is kellett. Mindez nem villanyozott fel, ráadásul a zikavírustól is félek, ami ugyan a terhes nőkre veszélyes, de nekem is már sok minden eléggé terhes. Tartottam  egy estleges kudarctól is. Esetleg akkor gondoltam volna meg magam, ha úgy bonyolítanák a játékokat, mint az Oscar-díj átadását, ahol a leggyengébb produkcióknak is adnak díjat: az Aranymálnát. Ha a legkisebb teljesítményt nyújtóknak is osztanának például Gyémántszeder-díjat, azokból minden erőfeszítés nélkül besepernék néhányat.
Az olimpia jelszava a Citius, altius, fortius, azaz gyorsabban, magasabbra, erősebben. Lehetne a jelszó például lassabban, mélyebbre, gyengébben. A jelenlegi lózungok miatt nem lehet például pipaszívó olimpiát szervezni, mert ott pontosan az győz, aki leghosszabb ideig pöfékeli a rendelkezésére bocsátott három gramm dohányt. Nincs mélytengeri merülés, és nem rendeznek gyöngéd simogatási versenyeket sem. Ha viszont más versenyszámokat is beiktatnának a programba, sokkal többen indulhatnának éremesélyesen a megmérettetéseken. Hiányolom például olyan népi sportok bevezetését, mint a zsákban futás vagy lepényevés.
Románia meglehetősen halványan szerepelt a mostani világversenyen. Nyolcvan évvel ezelőtt, a ’36-os berlini olimpia után a híres politikus, Corneliu Coposu keményen bírálta az akkori eredmények miatt a sportvezetést, és kései utódai most azt mondják, ugyanolyan a helyzet. Az a baj, hogy a nagy nemzeti sportok nincsenek az olimpia műsorán, mert azokban biztos befutók lennénk. A befutottak stafétabot-átadása nálunk például nemzeti sportnak számít, s csúszópénzekkel művelik. Ezt villámsebesen végzik a hozzáértők, akik tökélyre fejlesztették e gazdasági ágazatot. Ha ebben kellene versenyezni, biztos, dobogósok lennénk. Vagy a lassabban, rosszabbul versenyben, akárcsak a pipaszívó-világbajnokságokon, mi lennénk, akik a leghosszabb ideig építenénk meg egy kilométer autópályát, ráadásul, hab a tortán, a legrosszabb minőségben, amiért különdíjat is érdemelnénk. Vesztegetésben, kórházi fertőzések tekintetében is előkelő dobogós helyezéseket érnénk el. Szintén szép eredményeink lehetnének, ha koldulási verseny is szerepelne műsoron, bár félő, hogy a kéregetők a nyugat-európai országok színeiben indulnának, ahol legtöbbször edzéseiket is tartják. A prostituáltakkal sem állunk rosszul. A zsűrizéssel lenne némi gond, mert annak tagjai csakis férfiak lennének, és nem biztos, hogy objektíven ítélnék meg a hölgyek teljesítményét.
De más államok sportolóinak is esélyt kell adni. Olyan új sportok jelennek meg az olimpián, mint például a koreai eredetű tékvandó. Tudvalevő, hogy az Iszlám Állam hívei az öngyilkos merényletekből űznek sportot. Miért ne lehetne ilyen elszánt embereket is szerepeltetni az ötkarikás játékokon? Aki ügyesebben, gyorsabban és nagyobb erővel robbantja fel magát, azt posztumusz olimpiai bajnoknak nyilvánítanák. Ezeknek külön lőteret bocsátanának rendelkezésre, ahol az ámokfutók számára is megrendezhetnék az embervadászok versenyét. Célpontoknak az Egyesült Államokból szállítanák a halálraítélteket, mert ott érvényben ugyan a halálbüntetés, de a kivégzésekkel néha elég sokat vacakolnak.