Édesapám a hetvenes évektől megkülönböztetett figyelmet fordított a moldvai csángók sorsára. A szeku által annyira keresett önéletrajzában ez külön fejezetet foglal el. Bevezető szavaival így határozza meg e tevékenységének értelmét: „Szemünk előtt folyik nemzetiségünk egy csoportjának az elrománosítása.
Akik sok évszázadon át megőrizték nyelvüket, évtizedek alatt vesztik azt el, minden olyan kijelentés ellenére, hogy a nemzetiségi kérdés nálunk meg van oldva. (…) Az 50-es években demokratikusan felállított magyar iskolákat pár évi működés után megszüntették Moldvában. (...) A nemzeti lét másik fenntartója, az iskola után az egyház. Még 100–150 év előtti adatokból tudjuk, hogy a miseénekeket a »diák« magyarul énekelte, s még a pap is megszólalt magyarul. Azóta az egyház a romanizálás legerősebb oszlopává lett.”
Édesapám jövőbe látó történész volt. Halála előtt szomorúan mondta a családban: mi, erdélyi magyarok is csángósodunk. Egyre szűkülő nemzeti terünk mintha Őt igazolná...
Hatszor volt a moldvai csángó magyaroknál 1969 és 1974 között. Magyarországi, autóval rendelkező egykori tanítványaival, cserkészeivel számos faluban és városban kötöttek ismeretséget, vittek magyar könyveket és ruhasegélyt, hoztak hanglemezre felvett énekeket, lakodalmas szokásokat, verseket. Tartós kapcsolatot kötött Demse Márton tanítóval, Lakatos Demeter költővel. Egyik útján Domokos Pál Péter is velük tartott, Csíki álnevet használva a „szervek” megtévesztésére. 1974-ben a milícia elfogta őket, elvették a hangszalagokat, majd letörölve visszaadták. Többször fenyegette meg nem alkuvásáért a Securitate (1. dokumentum), mi is óvtuk, de csak azt mondta: zárják el, ha akarják, mindegy, hogy hol hal meg, ha már elvégezte a dolgát. (Talán megérdemelné, hogy az egész csángó fejezetet – az általa rajzolt térképekkel – közzétegyem.)
Hogyan jelenik meg ez a tevékenysége a Securitate jegyzőkönyveiben? „Clujeanu” (ismeretlen) forrást hallgatja meg Ioan Bucur őrnagy a Decebal Szállodában (2. dokumentum). A nevek fedése miatt elég nehéz a szereplőket azonosítani, de az a lényeg, hogy a csángókérdésben nagyon elővigyázatosnak kell lenni, kerülni kell a nyilvánosságot és a telefonálást, amelyet feltehetően lehallgat a Securitate. Ezért a kolozsvári telefonpalota mögött beszélgettek két-három órát. Szó esik egy Magyarországról behozott folyóiratról, amelyet édesapám egy barátjától kapott. Elmondta azokat a nehézségeket, amelyeket a kolozsvári és a Neamţ megyei szeku okozott a csángóknál tett látogatásai miatt. Holott ő csak az állam vezetőinek a nemzetiségek művelődéséről és oktatásáról meghirdetett felfogását próbálja a csángóknál megvalósítani. Rosszindulatú félremagyarázás miatt üldözik őt – mondta „Clujeanu”-nak (3. dokumentum).
Puskás Attila
