Rióból az orosz sportolókat azért rekesztették ki, mert náluk államilag szervezett doppingolás folyt. A 2014-es szocsi téli olimpián is állítólag azért szerepeltek olyan jól az oroszok, mert legalább tizenöt érmesük doppingolt. Ők jó minőségű szerekkel látják el sportolóikat, nálunk meg rossz minőségű formaruhával. Azért volt olyan gyenge a román sportolók teljesítménye, mert nekik nem a versenyekre, hanem arra kellett koncentrálniuk, nehogy leszakadjon róluk a mez. Pedig volt rá pénz elég, de valaki(k) elsinkófálták, és hamisítványokba öltöztették versenyzőinket. Ilyen gond nem lenne, ha – mint az ókorban – mez nélkül, jobban mondva meztelenül, ádámkosztümben versenyeznének a sportolók. Ez növelné a nézettséget is.
Különben már a kezdetekkor is használtak különféle növényi kivonatokat teljesítménynövelő szerként, vagy azért, hogy a fáradtságot legyőzzék, csökkentsék a fizikai fájdalmat. A földi halandó naponta használ ilyesmit. Issza a kávét biliszámra, húzza a koporsószeget csomagszámra. Munkaidő után (de néha alatta is), hogy jobb kedve legyen, stresszoldónak alkoholt fogyaszt. Mindezektől aztán csökken ugyan az élettartama, de szépen növekszik a teljesítménye, és bár elfárad, mégsem alszik el munkaidő alatt. Szerencsére ezért senki nem zárja ki munkahelyéről, sőt, örvendenek, hogy ilyenképp, doppingolva jobban teljesít.
A sportolóknál ez nem így működik. Ott valósággal vadásszák a doppingolókat, és ha megtalálják, meg vannak lőve. Azt mondják, a kutatások legújabb eredményeit is bevetik azért, hogy minél jobb eredményeket érjenek el. Ha feltalálnak egy újabb doppingszert, az ugyebár még nem lehet a tiltott szerek listáján, hacsak el nem árulja valaki a titkát.
Hallottam én már olyanról például, hogy a szerető feleség szisztematikusan mérgezte férjeurát arzénnal. A kedves férj a kórházba került. Az orvosok hiába dugták össze a fejüket, rá nem jöttek betegségének okára. Gondos felesége még a betegágyához is vitte az arzénnal ízesített finom ebédeket. A páciens végül is eldobta a kanalat, és eltávozott a túlvilágra. Az esetre csak később, véletlenül derült fény. Az orvosok azzal védekeztek, hogy nem volt miként megtalálniuk betegségének okát, mert nem keresték az illető szervezetében az arzént. Mert miért is keresték volna? Ők nem olvastak Agatha Christie-t, nem volt honnan felismerniük a mérgezés számukra ismeretlen tüneteit.
Így van ez az új doppingszerekkel is. Hogyan keressék, ha nem tudják, hogy létezik egy új szer? Jó módszer volt a vérdopping, ami sajnos már kimutatható. Ez úgy működött, hogy a sportolótól korábban levették a saját vérét, majd a versenyek előtt visszaadták neki. Ezt tovább is lehetett volna fejleszteni. A szurkolók között bizonyosan került volna rengeteg önkéntes, aki vérét adta volna a sajátjával azonos vércsoportú kedvenc versenyzőjének.
Nagy a kísértés, és sokan megszegik a doppingtilalmat. Amerikában szesztilalom is volt, és mégis sokan engedtek a csábításnak, ittak, mint a kefekötő, és rengetegen meggazdagodtak utánuk. Végül is kétféle olimpiát lehetne szervezni. Egy doppingmenteset és saját felelősségre egy doppingolósat. Bár a doppingolás egyelőre, akár a dohányzás, nagyon káros az egészségre, hányan adnák életüket egy olimpiai aranyéremért, már csak azért is, mert ez nem kevés anyagi juttatással jár, amiből futná az ajzószerek káros hatásának következtében kialakult betegségek kezelésére is. Aztán azokat a kutatócsoportokat is kellene díjazni, amelyek újabb és hatásosabb, kevesebb mellékhatással járó doppingszereket fejlesztenek ki. Míg a doppingmentes versenyeken lassan nem születhetnek új csúcsok, addig sorra dőlnének meg a doppingolósok olimpiai csúcsai. A futó vagy úszó még el sem indulna, és máris célba érne. A diszkoszvető, gerelyhajító, súlylökő a csillagos égig hajítaná el sporteszközét. De minden versenyszámban csillagverő eredmények születnének.