Szombaton pontban délben a községháza elől indult az ünnepi menet a fúvószenekar felvezetésével, őket az elöljárók és a meghívottak, illetve néhányan a helyiek közül követték a tizenegyedik éve a közösség összefogása révén az egykori gödrös, mocsaras ártéri területen életre hívott sport- és kulturális központig, amely az ünnep további eseményeinek is helyszínéül szolgált. Az Antos-kúria elől a szűk hídra kanyarodó ünnepi menetet tapssal fogadta a község népe, majd csendes alázattal fogadták a fúvósok felsorakozását, a színpadról elhangzó beszédeket és az áldást. A hivatalos megnyitó a többéves hagyományt követve ez alkalommal is az újkenyér megszentelése köré épült. Elsőként Dombora Lehel, Réty község nyár elején megválasztott fiatal polgármestere lépett a mikrofonhoz. Az elöljáró felidézte: a község életében gyakoriak az ünnepnapok, de ez alkalommal a közösségről szól az együttlét. „Megérdemelten gyűltünk most össze, a jól elvégzett munkát ünnepnek kell követnie, mindenkinek jár egy kis kikapcsolódás, felszabadulás. Ez az ünnep nem csak egyszerű találkozás kell hogy legyen, sokkalta a közösségek összekovácsolásának alkalma, az összetartozás érzésének megélése” – fogalmazott a polgármester. Dombora Lehel hozzátette: meglepetéssel is készültek, a község egyik, a címerben is szereplő szimbólumának számító tavirózsa mostantól a park előtti tóban is megcsodálható, az ünnep előtt pár nappal sikerült odatelepíteni a növényeket.
A hit, a remény és a kitartás szimbóluma és egyben diadala is az újkenyér – fogalmazta meg üzenetét Gál Imre, Réty község anyaországi testvértelepülése, Inács polgármestere. A földet megművelők, a többieknek a napi betevőt megtermelők évezredeken keresztül nem tudhatták, hogy ők aratják-e majd le munkájuk gyümölcsét, egyáltalán lesz-e termés, hiszen a történelem viharai, az időjárás nemegyszer ellenük volt, mégis hittek abban, táplálták a reményt, hogy mégis lesz újkenyér. Míg megülhetjük az újkenyér ünnepét, érvényesek a Szózat sorai: annyi balszerencse közt, oly sok viszály után, megfogyva bár, de törve nem, él nemzet e hazán – zárta gondolatait Gál Imre.
Dezső László Levente egerpataki református lelkipásztor Mózes I. könyvéből az Édenből való kiűzetés történetét, valamint Máthé evangéliumából idézve az alázat és a hálaadás fontosságát hangsúlyozta, mert noha verejtékes, kemény munkával kerül minden egyes évben az asztalokra a kenyér, mind mögött ott az isteni áldás, gondviselés, amely megadja, hogy újból legyen mit enni és inni. Mózes könyve az átokról szól, de mellette ott a jézusi feloldozás, a mennyei gondoskodás ígérete. Az igehirdetést az egyetemes keresztény ima, majd az újkenyér megáldása zárta Dezső László Levente, Deák Botond rétyi, valamint Bartos Károly komollói lelkész által.
A szombati nap további része már kizárólag a szórakoztatásról, ünneplésről szólt. A község óvodásai, iskolásai üdítő néptáncműsorral érkeztek, a kisebbek megilletődve kissé, de játékosan és egyben komolyan, míg a nagyobbak már rutinosan járták a szülők és barátok vigyázó tekintete mellett. Az est kiemelkedő eseménye kétségkívül a fúvószenekar hangversenye volt. A reflektorfényes produkció során, amely többeket Sepsiszentgyörgyről is kivonzott, mások mellett Kodály Zoltán, Farkas Ferenc, Paul Levender, ifjabb Johann Strauss, illetve Ábrahám Pál művei hangzottak el. Az estét a Selfish Murphy, illetve a csíkszeredai Cover Band koncertje zárta.
Vasárnap már reggel megélénkült a park, közel százan keresték fel a kisállat-kiállítást, ahol kutyákkal, macskákkal, szárnyasokkal, nyulakkal lehetett barátkozni. 11 órától a község templomaiban istentiszteletre várták a híveket, az úrvacsorán a kenyér az egy nappal korábban megáldottból jutott. Kora délután az immár második traktorversenyre és -találkozóra gyülekező és felvonuló gépek zaja vonzotta az érdeklődőket, majd a színpadon egymást követték a zenei fellépők, köztük a nagyborosnyói gitártehetség, Osváth-Nagy Sándor, valamint az Evilági együttes. Az esti szórakozásról a Bagossy Brothers Company gondoskodott, majd a község apraja-nagyja a tábortűznél búcsúztatta az idei községünnepet.