Mózes László
Két szuperközségggel – Sepsibodok és Uzon – büszkélkedhetne Háromszék a legújabb, közigazgatásra vonatkozó törvénytervezet szerint. A fejlesztési minisztérium által közvitára bocsátott, a parlament jóváhagyására váró jogszabály a települések új közigazgatási besorolásáról rendelkezne, így változna meg lakossági arányok szerint a városok, illetve községek, vidéki települések státusa: előbbieket regionális pólusokként – Sepsiszentgyörgy és Csíkszereda például elsődleges regionális pólussá válna – rangsorolnák, míg utóbbiakat rurális jellegű városokként, vidéki pólusközségekként – ezek a már említett, legkevesebb kétezer lakossal rendelkező „szuperközségek” –, illetve más községekként határozzák meg.
Több kérdést is felvet a szóban forgó, névhasználat terén nehézkes elképzelés. Egyrészt a szakértői kormány keze kötött, ideje rövid, így javaslata kapcsán – miközben évek óta folyik a meddő vita Románia újabb régiósításáról – leginkább arra lehet gondolni, valamilyen szinten a következő lépések előkészítése lehet, az ugyanis nehezen hihető, hogy a választások után a kormány immár megfelelő politikai felhatalmazás birtokában ismét mindent elölről kezdene. A mostani javaslat előkészítésében kulcsszerepe lehet Vasile Dâncu miniszterelnök-helyettesnek, aki nem közönséges technokrata, személye illeszthető a szociáldemokraták holdudvarához. Elképzelhető tehát, hogy a mostani szuperközséges felvezetés része a további régiósítási forgatókönyvnek. Erről viszont semmi bizonyosat nem tudunk, legfennebb annyit, hogy az eddigi elképzelések egyike sem megfelelő a tömbben élő erdélyi, székelyföldi magyarságnak. Az, hogy Székelyföld önálló régióként kerekedjen ki a megyék, térségek újraszabásából, vélhetően csak abban az esetben lehetséges, ha érdekeink mellé olyan romániai szövetségeseket sikerül felsorakoztatni, akik szintén a történelmi régiók elkötelezettjei. Nem könnyű, de nem is lehetetlen.
Régiósításban, települések átszabásában, önkormányzati érdekképviseletben a szövetségesek megtalálása, a közös érdekképviselet jelenthet tehát valós esélyt arra, hogy a közigazgatási átrendezés elképzeléseink szerint történjék. Ellenkező esetben, kizárólag a lakossági arányokra figyelve, könnyen megtörténhet, olyan szupertelepülések születnek, amelyek újabb szuperbajokkal járnak, miközben kisebb települések elveszíthetik önazonosságukat. Az erdélyi magyar érdekképviselet számára a közigazgatási reform jelenti pillanatnyilag a legnagyobb kihívást, ugyanis ha nem sikerül a mostaninál jobb rendszert teremteni, akkor viszont meg kell akadályozni, hogy a létezőt félresöpörjék. Kemény dió: egyrészt magyar pártoknak, érdekérvényesítő civil szervezeteknek kell összefogniuk, másrészt szövetségeseket kell keresni.
A tét s a bizonytalanság pedig egyaránt nagy, miközben nyilvánvaló, ezt a csatát nem lehet elveszíteni. Mert ez a vereség végzetes lehet.
